A Nyugalom színpadra állítására maga a szerző, Bartis Attila vállalkozott, mégpedig úgy, hogy tulajdonképpen a maga lábán is megálló, önálló művet hozott létre Anyám, Kleopátra címmel. A Garas Dezső rendezte előadás középpontjában egy család, pontosabban négy ember kilátástalan életének, lelki tusakodásának lehetünk tanúi. A főszereplő hajdani színésznőt, Weér Rebekát Udvaros Dorottya játssza, aki az Agónia című színműben nyújtott alakítása révén biztos befutó volt erre a szerepre.

Rebeka férje és lánya, Judit (Tóth Auguszta) már régen elmenekült a megkeseredett és az őrületig zsarnokká vált színésznő mellől. A tehetséges hegedűművész lány anyja elől először külföldre ment, majd a tehetetlenség az öngyilkosságba hajszolta. Egyedül az írónak készülő Andor (Hujber Ferenc) maradt édesanyja mellett. A darab beteges kapcsolatukat, az egymástól elszakadni, de együtt élni sem képes két ember történetét meséli el úgy, hogy közben Andor újra és újra visszaemlékezik gyermekkora legkritikusabb pillanataira is.

Rebeka figurájából – aki mellőzöttsége következtében tíz év óta nem mozdult ki lakásából – a maximumot hozza ki Udvaros Dorottya. Nem véletlenül. A művésznő egy vele készült interjúban elmondta, hogy a szerző Weér Rebekát akár az édesanyjáról, Dévai Kamilláról is mintázhatta volna, aki sikeres, elismert színésznő volt, majd egyszer csak bezárkózott, és többé nem volt hajlandó tudomást venni a külvilágról.

S bár kétségtelenül Udvaros Dorottya a darab „húzóneve”, de a három fiatal: Hujber Ferenc, Tóth Auguszta és az Andor szerelmét, Esztert alakító Szávai Viktória is pontosan azt nyújtja, amit az általuk alakított szereplő karaktere megkíván. A tehetetlen szenvedés, a döntést vállalni képtelen fiú elkeseredettsége és vívódása, a biztonságra és szeretetre vágyakozó Eszter, aki a múltban átélt sérelmei ellenére vagy éppen annak következtében határozottabb, mégis képtelen felvenni a versenyt Rebekával. A darab főszereplői egytől egyig korlátok közé vannak szorítva. Rebeka korlátoz mindenkit szenvedélyeivel és magatartásával, de őt is korlátozzák saját elméjének szüleményei, amelyektől nem tud szabadulni. A rendező, Garas Dezső szerint ezen az előadáson mégis a szabadsággal találkozhat a néző. Ennek köszönhetően az obszcén szavak talán túlságosan is nagy száma nem öncélú, hanem a kavargó indulatok és konfliktusok teszik indokolttá, hiszen amit a színpadon látunk, nem egy szirupos mese, hanem maga a valóság, s talán annak is egyik legfájdalmasabb szelete.

Aki azonban jobban szeret a színházban szórakozni és kikapcsolódni, ahelyett hogy emberek életét és tehetetlenségét lássa viszont, az is megtalálja a Nemzeti márciusi kínálatában a neki megfelelő darabot. A Román Sándor által 2000 októberében létrehozott ExperiDance Tánctársulat ugyanis a Muskétások és az Ezeregyév után újabb showműsorral rukkolt elő, mégpedig a Revanssal, melyet több okból is tekinthetünk visszavágónak. Először is a darab Lúdas Matyi történetét meséli el, ahol Matyi háromszor torolja meg Döbrögin az őt ért sérelmeket, de visszavágó abban az értelemben is, hogy Román Sándor önmagát próbálja meg túllicitálni, vagyis az Ezeregyév sikerét túlszárnyalni egy látványosabb, monumentálisabb előadással. A siker érdekében táncosai csaknem egy éven keresztül napi 12-13 órát próbáltak, ennek ellenére néhol és némelyiküknél érzékelhető volt még némi bizonytalanság. (De az is lehet, hogy csak az első előadás izgalma lett úrrá a táncosokon.)

A Revansban egy – táncos produkcióhoz szokatlan módon – prózai szerepet is kiosztottak. Lúdas Matyi édesanyját Törőcsik Mari alakítja, akinek szerepeltetésével az volt Román Sándor célja, hogy a nézőkre még erőteljesebb hatást gyakoroljon, hiszen Törőcsik „öregasszonya” az egyetlen olyan hiteles figura, akinek elvesztése feljogosítja Matyit a visszavágásra. A darab másik meglepetése Ákos, aki csak az est végén tűnik fel néhány percre a színpadon. Ő írta és énekli el ugyanis a finálét, amely tablószerűen összefoglalja az egész előadást. A finálédal és a Revans zenei anyaga egyébként Czomba Imre munkája, aki a különböző zenei korokból és irányvonalakból kiindulva egy modern, ám mégis a népzenei hagyományokra támaszkodó hangzásvilágot teremtett.

A monumentális produkció költségvetéséről hivatalos összeget nem lehet tudni, hiszen azt a szerződések védik. Ám nagyságrendileg annyit Román Sándor elárult, hogy a teljes költségvetés még mindig csak egynyolcada annak, amennyiért külföldön ilyen jellegű előadás elkészítését vállalják.

A Revansot június 15-ig 33 alkalommal láthatja a közönség, s addig kizárólag a Nemzeti Színházban.

S hogy sikerült-e a visszavágó Román Sándornak, majd a közönség eldönti. Ha mégsem, még mindig van két esélye. „Háromszor veri ezt kenden…”