Újabb felvételek a sorozatgyilkosról

Mielőtt kivégezték, a kegyetlen amerikai sorozatgyilkos, Ted Bundy mindent megtett, hogy meggyőzze a világot, felkészült „lelke megtisztítására”, Joe Berlinger filmrendező azonban egy szavát sem hiszi.

Képernyőfotó: foxnews.com

Az Oscar-díjra is jelölt művész új dokumentumfilmjét, a „Beszélgetések egy gyilkossal: a Ted Bundy-kazetták” című alkotást ma mutatja be az amerikai Netflix csatorna. A filmben többek közt olyan, korábban nyilvánosságra nem hozott interjúrészletek hangzanak el, amelyeket Stephen Michaud és Hugh Aynesworth újságírók készítettek az Egyesült Államok történelmének leghírhedtebb sorozatgyilkosával, amikor az a halálsoron ült 1980-ban.

Az amerikai Hasfelmetsző Jackként is emlegetett férfi a filmben elemzi saját életét és indítékait, de megszólalnak olyanok is, akik közvetlenül érintettek voltak a nyomozásban: ügyészek, védőügyvédek, detektívek és túlélők. Azt is láthatjuk majd, ahogy élete utolsó óráiban a pornófüggőségét okolja sírva az általa elkövetett borzalmakért.

„Mint bármiféle másfajta függőség esetében, én is egyre csak hatékonyabb, egyre nyersebb, egyre felkavaróbb anyagra vágytam” – magyarázta a szörnyeteg. – „A függőség… csak vágysz valamire, ami ütősebb… ütősebb… valamire, amitől még inkább izgalomba jössz”.

Berlinger szerint azonban mindez csak a karizmatikus őrült egy újabb manipulatív játéka volt: „Nem érzem úgy, hogy bármiféle megbánást is mutatott volna. Élete utolsó napjaiban volt csak hajlandó vallomást tenni. Az egész olyan volt, mint egy trükk, amivel megpróbálta megmenteni a saját életét. Egy évtizede volt a halálsoron azon gondolkozni, amit tett. Ennek ellenére csak tagadott. Ez pedig szokatlan a sorozatgyilkosok esetében” – nyilatkozta a filmkészítő a Fox News hírcsatornának. – „A tipikus sorozatgyilkos, amikor elkapják, mindent kitálal. Szinte azt hihetnénk, le akarnak bukni. De Bundy a halála előtti napokig tagadott”.

„Mindene megvolt, mégis megrögzötten vágyott arra, hogy gyilkoljon” – állítja Berlinger. – „Az ámokfutása hat éve alatt csodás partner és pótapa volt. Mindenki azt állította, jó srác volt. De ezek a felvételek azért voltak számomra annyira dermesztőek, mert olyan tárgyilagosan írta le [tetteit]”.

„Ki lehet olyan szerencsés, hogy nem csak egyszer, de kétszer is sikerül megszöknie a börtönből, miközben gyilkossággal vádolják?” – tette fel a kérdést a filmes. – „Ám két héttel az 1977-es, coloradói szökés után már a floridai állami egyetemen van, és élete legbrutálisabb gyilkosságait követi el egyetlen éjszaka leforgása alatt. Annyira kivetkőzik magából, hogy az utcán mászkálva keresi az áldozatát. Két héttel később pedig meggyilkolja a 12 éves floridai kislányt. Ez számomra azt jelenti, hogy hiába a külvilág felé mutatott melegsége, barátságossága és intelligenciája, a gyilkolás utáni vágy minden mást felülírt”.

A felvételekből a nézők azt is megtudhatják, hogy Bundy gyermekkorában félszeg fiú volt, aki nem mert szóba elegyedni a lányokkal és sok időt töltött egyedül, ami éppen az ellenkezője annak a jóképű, sármos joghallgatónak, aki aztán gyomorforgatóan kegyetlen gyilkosságokat hajtott végre.

Bundy azt állítja magáról, a személyiségének egy „ellenséges” vetülete kerítette hatalmába: „Létezett egy hang, amit ő ‘lénynek’ hívott és ami arra ösztökélte, hogy kövessen el erőszakos tetteket nők ellen. Ez a hang pedig egyre hangosabb és hangosabb lett” – magyarázza Berlinger. A több száz órányi interjút készítő egyik újságíró, Stephen Michaud is azt mondta, Bundy számára a valódi izgalmat az jelentette, hogy teljes mértékben tudta uralni áldozatait, „fizikailag is az övé voltak, mint egy cserepes virág, egy festmény vagy egy Porsche. Egy személy vált a tulajdonává”. 

A Vermont államban született sorozatgyilkos több mint két tucat nő megölését ismerte be, két floridai egyetemista és egy 12 éves kislány meggyilkolásáért végül halálra ítélték, és éppen három évtizeddel ezelőtt, 1989. január 24-én, 42 éves korában végezték ki.