Újjászületőben a Budavári Palotanegyed

A Várhegy közepén, a budai Vár két bejárati kapuja előtt, az egykori polgárváros déli részén járunk. Azon a Dísz téren, amely 1728 óta viseli a nevét annak emlékére, hogy a díszőrség rendszeresen itt tartotta felvonulásait. A tér történelme azonban ennél is régebbre, egészen a török előtti időkre nyúlik vissza. Eleinte piacként használták, majd kevésbé békés funkciót kapott: kivégzések színhelye lett. Hogy aztán az 1800-as évek végére, az 1900-as évek elejére igazán reprezentatív térré váljék. Ekkortájt épült itt fel ugyanis a Honvéd Főparancsnokság neoreneszánsz épülete, illetve a Vöröskereszt Egylet historizáló székháza: az előbbi Kallina Mór, míg az utóbbi Hauszmann Alajos és Hültl Dezső tervei alapján.

Rombolás és újraépítés

A II. világháború értelmetlen pusztításai a budai Várat sem kímélték. A harcok során a Vöröskereszt Egylet akkor külügy­minisztériumként működő székházának tetőzete elpusztult, a főbejárat feletti épületrész pedig találatot kapott. A palotát helyreállítás helyett 1948-ban bontásra ítélte a kommunista hatalom, a megüresedett telek pedig egészen a közelmúltig városképi sebként tátongott. Szintén súlyos, ám korántsem végzetes sérülések érték a Honvéd Főparancsnokság épületét is: bár tetőzete a hatalmas kupolával együtt megsemmisült, csodával határos módon statikailag szinte tökéletes állapotban maradt. Ennek ellenére 1949-ben ideológiai okokból rommá nyilvánították és elrendelték lebontását. Végül a felső földszint magasságáig visszabontott épület torzóként várta sorsa jobbra fordulását egészen 2019-ig. Az ekkor indult Nemzeti Hauszmann Programmal ugyanis új korszak kezdődött a budai Vár több mint 750 éves történelmében.

Az elmúlt három évben már újraépült a Főőrség és az egykori Lovarda épülete, elkészült a Budavári Palota déli összekötő szárnyának rekonstrukciója, benne a Szent István-teremmel. De a munkálatok nem álltak meg, gőzerővel folynak tovább. Merthogy az előbbiek mellett újraépítik a Vöröskereszt Egylet egykori palotáját, és az eredeti magasságába építik vissza a Honvéd Főparancsnokság épületét is.

Aki mostanában járt a Dísz téren, szinte rá sem ismer a környékre. Hatalmas daruk mindenütt, folyamatosan dolgoznak az építkezéseken. A Vöröskereszt Egylet bérpalotájának tavaly kezdődött újjáépítése áprilisban elérte legmagasabb pontját, ekkor került fel a kupolaszerkezet az épület sarkára. A rekonstrukció a díszes homlokzattal és a tetőhéjazattal, de hamarosan elkezdődnek a belsőépítészeti munkák, illetve a díszterem és a díszbejárat Hauszmann kori helyreállítása is.

Szembetűnő a változás az egykori Honvéd Főparancsnokság épületében is. A márciusban elkezdett rekonstrukció egyik leglátványosabb elemeként néhány héttel ezelőtt helyére került az a kupolaszerkezet, ami a tervek szerint a Budavári Palotanegyed jövőbeni látogatóközpontjának kilátójaként működik majd.

Grandiózus palota

A Dísz térről jól látszik egy másik grandiózus építkezés is: a mondvacsinált középkori rommező helyén ma már csaknem szerkezetkészen ott áll József főherceg Szent György téri palotája. Merthogy ezt is a semmiből kell felépíteni annak ellenére, hogy a II. világháborús sérülései javíthatók lettek volna. A helyreállítás helyett azonban először munkásszállónak használták, majd filmforgatás miatt felgyújtották, hogy aztán 1968-ban nemes egyszerűséggel felrobbantsák, helyén pedig úgynevezett középkori rommezőt alakítsanak ki.

A palota névadó tulajdonosát, a köznyelvben egyszerűen Palatinus Jóskának nevezett Habsburg József Károly Lajos főherceget szerették a magyarok, hiszen a legmagyarabb Habsburg, azaz József nádor fiaként gondosan ápolta apja örökségét. Krúdy Gyula például a következőképpen emlékezett meg róla A tegnapok ködlovagjai című művében:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 / 10

„Nevezetes volt rózsafáiról; tiszaujlaki, Roykó-féle pedrővel körülteremtettézett bajszáról; az önkéntes tűzoltóiról; a cigányszótáráról: egy Habsburg, aki olyan különc volt, mintha Jókai Magyar Nábob-jának lenne egyenes folytatása. Amig élt az öreg, József főhercegnek hívták és kaszárnyákat neveztek el róla.” Merthogy haláláig ő volt a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka. Neki köszönhetően költöztek be 1873-ban a Szent György téren álló klasszicista stílusú, U alaprajzú Teleki-palotába az új Főparancsnokság hivatalai. Abba a kétemeletes, tizenkét lakásos épületbe, amelyet Teleki József ugocsai főispán megbízására Anton Fisches pozsonyi építész tervezett. Amikor aztán a Dísz téren felépült a Honvéd Főparancsnokság, később pedig a Szent György téren az új Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium, és a Teleki-palota üresen maradt, József főherceg a maga számára megvásárolta és a saját igénye szerint át is építtette.

Francia divat szerint

Hauszmann Alajos tanítványai – többek között a Klotild-palotákat és a Zene­akadémiát is tervező – Korb Flóris és Giergl Kálmán mindent megtettek azért, hogy a palotát minden elemében a főherceg igényeihez igazítsák: alapterületét jelentősen megnövelték, főbejáratát a Szent György térről az északi, kerti homlokzatra helyezték át, krisztinavárosi homlokzatát pedig a francia kastélyok mintájára alakították ki. A palota melletti házakat lebontották, helyükön kertet, illetve egy neoreneszánsz stílusú istállóépületet hoztak létre.

A főherceg csak rövid ideig gyönyörködhetett historizáló palotájában: 1905-ben, alig néhány évvel az építkezés befejezése után elhunyt. Fia, József Ágost azonban egészen a II. világháborúig a palotában lakott, mígnem feleségével, Auguszta főhercegnővel 1945 januárjában emigrációba kényszerült.

A palota újjáépítése 2021 nyarán kezdődött. Az épület külseje hűen követi a Korb–Giergl-páros terveit, belül azonban minden elemében XXI. századi lesz. A belső, történeti terek közül újjászületik a díszlépcsőház és a bálterem, de felépül az egykori istálló, illetve a mesebeli palotakert is. Az újjáépítés során számos különleges lelet, köztük egy majdnem egészben megmaradt török kori rézkancsó, Mátyás király ezüstdénárja, valamint több értékes kerámia- és üvegtárgy került elő.

A régészek mindezek mellett megtalálták azt a lejárót is, amely valamikor egy természetes sziklabarlangból kiépített pincébe vezetett. A helyiséget feltehetően a középkorban használták, majd a török időkben megszüntették és törmelékkel, feleslegessé vált használati tárgyakkal töltötték fel. Az építkezés jelenleg a második emeletnél tart, a palotát pedig elkészülte után irodai, kulturális és turisztikai célokra használják majd.

A szomszédunkban zajló háborús konfliktus és a nyomában kialakult gazdasági válsághelyzet ellenére a Nemzeti Hauszmann Program várbéli építkezései az eredetileg meghatározott ütem szerint haladnak. Ennek köszönhetően pedig egyik napról a másikra olyan épületek születnek újjá a semmiből, amelyeket utoljára a II. világháború előtt láthatott a budai Várban kiránduló.