A liturgikus egyházi év nem azonos a polgári évvel. A természet szüntelen körforgásához hasonlóan az egyházi év során Jézus életének az evangéliumból megismert fontos eseményei ismétlődnek meg, azt élik újra. A szimbolikus liturgia és tanítás visszatükrözi a bibliai emberiség egész üdvösségtörténetét.

Advent Jézus születésének idejéhez kapcsolódik, amely esemény a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Kezdete a naptárhoz igazodik, ha karácsonytól visszafelé számoljuk a vasárnapokat, a negyedik lesz advent első vasárnapja; így advent legkevesebb 18, legfeljebb 24 hétköznapból áll. Megtartása a negyedik században kezdődött és az ötödik században terjedt el annak hatására, hogy Szent Simplicius pápa az egész egyház számára befogadta az ünnepi időszakot.

Advent középpontjában a közénk jövő Jézus várása áll, majd a középkorban ez kibővült azzal, hogy Jézus a kegyelemmel, személyes halálunk pillanatában és az utolsó ítéletkor is eljön hozzánk. Ezért elég hosszú idő áll rendelkezésünkre, hogy bűneinket megbánva, lelkileg tisztán várjuk Jézus megtestesülését.

Hangulatosak az adventi hajnali misék, a roráték. A csöndes hajnalok jó alkalmat nyújtanak az elmélyülésre. Az advent szellemiségéhez nem illenek a zajos mulatságok, ezért régebben ez idő alatt nem tartottak bálokat, lakodalmakat, sőt, falusi kocsmákban csak az utazóknak szolgáltak föl italt. Ez az egyik oka, hogy Katalin-napkor, András-napkor vannak az év utolsó báljai és a szokásos disznótorok.

Az legújabb korban adventi koszorú készítésével készülnek a születésre. Az első, felfüggesztett koszorút az 1840-es évektől jegyzik, amikor J. H. Wichern evangélikus lelkész egy szekérkerékre tette a gyertyákat. Ezt követően fenyőgallyakból fonták a koszorúkat, és négy gyertyát tettek rá, amelyekből minden vasárnap egyet meggyújtottak. A harmadik gyertya színe különbözik a többitől, mert ezt az örvendezés vasárnapján gyújtják meg, amikor már közel az Üdvözítő megtestesülése.

A várakozás négy hetében lassan lecsöndesül a világ. Reménnyel várják a csodát, a Kisdedet, a szeretet kishercegét.

Hankó Ildikó