V. Szixtusz pápa ötszáz éve született

Felice Piergentile néven látta meg a napvilágot, de később nevét Peretti formában használta. Szegény családból származott, szülei az urbinói herceg önkénye elől költöztek Montaltóból az Adriai-tenger partján fekvő Grottamare városkába, ahol apja kertészkedésből tartotta fenn magát. Szülei a legjobb neveltetést szerették volna fiúk számára biztosítani, ezért kilencéves korában Montaltóba küldték tanulni a ferencesekhez, ahol 12 évesen lett novícius. Filozófiai és teológiai tanulmányait 1544 szeptemberében fejezte be Bolognában, 1547-ben pappá szentelték, s hamarosan megszerezte a teológiai doktorátust is.

Kiemelkedő teológiai tudása és kiváló szónoki képességei felkeltették elöljárói figyelmét. 1552-ben ő tarthatta Rómában a nagyböjti prédikációt, majd Rodolfo Pio da Carpi bíboros, a ferences rend védnöke közbenjárására a húsvéti szentbeszédet is. A hallgatóság soraiban ott volt a jezsuita rendet megalapító Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp és a későbbi IV. Pál pápa és V. Piusz pápa is. Hamarosan a sienai, majd a nápolyi ferences konvent rektorának, 1556-tól a velencei minoriták vezetőjének nevezték ki. A következő évben a helyi inkvizítor is ő lett, de e tisztségében olyan könyörtelennek bizonyult, hogy a velencei vezetés nyomására visszahívták.

Egy rövidre sikerült spanyolországi diplomáciai küldetés után V. Piusz pápa 1570-ben bíborossá kreálta, majd Fermo érsekének nevezte ki. Politikai ellensége, XIII. Gergely pápasága idején (1572-1585) minden nyilvános szerepléstől visszavonult, ezalatt összegyűjtötte Szent Ambrus műveit, amelyet 1579-ben adott ki és villát építtetett az Esquilinus-domb tetején. Az épületet pápasága alatt kibővítette, és hogy ne zavarják a kilátást, számos házat elbontatott előle és új utcákat alakított ki.

A XIII. Gergely halála után összeült konklávé 1585. április 24-én V. Szixtusz néven őt választotta meg a katolikus egyház fejének. Trónra kerülése idején szörnyű állapotban volt az egyházi állam, az adminisztráció szétesett, mindent átszőtt a korrupció, tolvajok és rablóbandák lepték el az utcákat. Szixtusz vasszigorral fogott hozzá a rendteremtéshez, rendeleteinek könyörtelenül érvényt szerzett. Több ezer útonállót állítottak bíróság elé és végeztek ki, akkoriban az a szólás járta, hogy több levágott fej van kitűzve a Ponte Sant’Angelo hídon, mint amennyi a dinnye a piacon. Rómában legendák keltek szárnyra a szigorú, de igazságos pápáról, aki – akárcsak a magyar népmesékben Mátyás király – álruhában járta a várost és büntette meg a gonoszokat. Az itáliai államokkal és a Pápai Állam nagyhatalmú főuraival békességre törekedett, ugyanakkor megújította I. Erzsébet angol királynő, az anglikán egyház fejének kiátkozását és kiközösítette az egyházból az akkor még hugenotta későbbi IV. Henrik francia királyt is, aki aztán koronázása előtt áttért a katolikus hitre.

Szixtusz a pénzügyeket is rendbe tette, számos hivatalt bocsátott áruba, új adókat vetett ki és átalakította az állami kölcsönök kamatait, így hamarosan tele lett a kincstár. A megszaporodott bevételeket letétbe helyezték, rendelkezése szerint a pénzt leendő keresztes hadjárat szervezésére és a Szentszék védelmére kellett tartalékolni.

1586. december 8-i keltezésű Postquam verus bullájában a bíborosi kollégiumot hetven főre korlátozta, majd 1588-as Immensa Aeterni Dei kezdetű bullájával átszervezte a Kúriát, tizenöt állandó kongregációt hozva létre. Ezek egy része nem az egyház ügyeivel, hanem a gazdasággal és az igazgatással foglalkozott, ezzel csökkentették a pápa terheit anélkül, hogy korlátozták volna tekintélyét, hiszen a végső döntés minden téren az ő kezében maradt. Szixtusz pápasága alatt, 1590-ben jelent meg a latin nyelvű Szentírás (Vulgata) javított kiadása, amelyről a tridenti zsinat rendelkezett. Az új kiadás azonban tele volt hibákkal, ezért visszavonták, a végleges változatot, amely mai napig a hivatalos katolikus Biblia, csak 1592-ben adta ki utóda, VIII. Kelemen pápa.

V. Szixtusz pártolta a művészeteket, hatására Róma óriásit fejlődésen ment keresztül. Utakat, vízvezetékeket építtetett, befejeztette a Szent Péter-templom kupoláját, felépíttette alapjaiból a lateráni palotát, megalapította a vatikáni könyvtárat. Áthelyeztette az egyiptomi obeliszket a Szent Péter-tér mértani középpontjába, a 327 tonnás, egyetlen tömbből álló obeliszk mozgatását a korban műszaki csodának minősítették.

Öt és fél év pontifikátus után malárialázban halt meg 1590. augusztus 27-én. Szobrát, amelyet még életében állítottak neki a Capitoliumon, halála után azonnal ledöntötték. A makacs és önfejű természetű pápát az ellenreformáció egyik legnagyobb egyházfőjeként, az egyik legfontosabb pápaként tartják számon.