Hirdetés

Nehéz az irodalomban rendet tenni. Főleg, ha kortárs magyar irodalomról van szó. Nehéz, mert az írók és költők érzékenyek, a róluk való elmélkedés olyan, mintha hajszálvékony jégen tipegne az ember. Novák Valentin legújabb könyvében mégis megpróbálta, és tulajdonképpen sikerrel, hiszen senkit nem nevez néven, még saját magát is tréfás álneveken szólítja meg ebben a lazán összefüggő novellagyűjteményben, mely A remete címet kapta. És hát sok énünk van, sok szerepet játszunk életünk során: ő is hol N. V. Huligan krímiíró, hol Nicsak Bálint, máskor meg Kukutyin úr, aki pályázik. Régebben talán avantgárdnak mondták volna Novák stílusát, de azt hiszem, közelebb áll hozzá az epimodern kifejezés, hiszen könnyen olvasható és sokszor ironikus novellák sorakoznak itt. Olyanok, mint például Az Isten Tokajban, mely írást egyértelműen a minden évben megrendezett Tokaji Írótábor ihlette, bár természetesen játszódhatna akármilyen más nyári táborban is, ahol a kezdő szerzők körberajongják a befutott és nagyképű „Istent”. Mint tudjuk, az igazi Teremtőnek van humora. Csak remélni tudjuk, hogy a tokaji isteneknek is.

Korábban írtuk