Van-e még fordulat a Nyugat számára?
Ezt a kérdést igyekszik megválaszolni dr. Tóth Máté Fordulat – egy progresszív kezdet mítosza (2021, Boreas) című könyve sajátos természeti-történelmi nézőpontból. A szerző ügyvéd, népszerű egyetemi oktató, az év energiajogásza és zöldenergia-szakértő, akit gyakran keres meg a sajtó. A könyv viszont sokkal több, mint elmélyedés ezen szakterületek valamelyikén.
Kiindulópontja, hogy a klímaváltozás, a világjárvány, a bevándorlás, valamint a digitalizáció és a tudományos-technikai forradalom – tehát az archaikus és a futurisztikus – egyaránt új típusú kihívások elé állít minket. Átalakulóban vannak a képzeteink; a nemzet, állam, jog, társadalom alapvető intézményei pedig támadás alatt állnak. És mivel a civilizációs felépítmények ledőlni látszanak, újra meg kell találnunk az alapokat, vagyis létezésünk alapvető értékeit.
A könyv nem az idejétmúltat, hanem az időtállót, az időtlent keresi. A szerző szerint ilyenből három van: az első az érdem szerint egyenlőtlen személyiség, a második a közösség és ennek természetes egysége, a nemzet, a harmadik pedig a civilizáció alapfeltételét jelentő idealizmus, azon készség, hogy akár kellemetlen dolgokat is szívesen tegyünk meg. E három primordiális rendezőelvet végigelemzi a jog és államiság attribútumain, majd a belátott történelmen, végül a mondák, sagák, a tradíció hagyományrétegén.
Érdemalapúság és nemzeti kötelék: ezekbe akar visszaintegrálni a könyv teljesen újszerű nézőpontjával és lehengerlő érveivel egy elveszett, mind globálisabb és mind túlérzékenyebb generációt. A szerző szakmai múltja okán olyan kérdésekben is hitelesen szólal meg, mint a klímaváltozás, ahol a jobboldal jelenleg méltatlan lemaradásban van. A globalista zöldeknek üzenve mondja: „Ha meg akarod menteni-változtatni az embereket, a bolygót, az egész világot, akkor nézz magadba és teremts önmagad fölé; menj haza, és tegyél a tieidért.”
A könyv egy olyan embertípust szólít meg, amely képes a fegyelemre, közösségi-nemzeti gondolkodású és ezáltal idealista is. Tóth Máté nem is rejti véka alá, hogy nem az elesettséget, az emberi jogokat, a túlérzékenységet, a másságot vagy valamiféle minimál-humanizmust tekint igazán emberinek, hanem az erőfeszítést, a közösség iránti önfeláldozást, önmagunk meghaladását. „Az adott előny elhalasztásának a képessége, a nehézség tudatos vállalása, a »kellemetlen dolgokat szívesen tenni meg« a legmagasabb idealizmus, amit a természet kitermelt a történelemben. Európát és a Nyugatot pontosan ez a szívós, szorgos, heroikus attitűd tette naggyá. Az összeszorított fogak miatt az, ami. Egy olyan embertípus, olyan etnoszok és olyan primordiális képzetek (pogány pszeudomorfózis) tették naggyá, amelyek eltűnésével kizárt, hogy megmaradjon a civilizáció adott szintje” – írja.
A Fordulat sokakat meg fog botránkoztatni. Alapossága (a hivatkozások száma meghaladja az 1100-at), következetes levezetései és tudományos igényessége mellett provokatív vitairat. „Nyomunkban csak barát vagy ellenség teremjen. Ami nem vált ki hatást, ellenállást, az nem is ér semmit.” A szerző bedobta a követ a pocsolyába, és sokakat össze is fog sározni.
