Város a túlvilágon

A kiállítás enteriőrjében szellemfal fogadja a látogatót, rajta esősárkányok, a soha véget nem érő boldogság és a jókívánság jelképei. Mintha vendégségbe érkeznénk egy magas rangú házigazdához – és ez így is van, csak éppen nem egy egyszerű földi halandóhoz, hanem a világ egyik legtitokzatosabb uralkodójának túlvilági udvarába vagyunk hivatalosak.

A Szépművészeti Múzeum legújabb tárlata közel ezer évet ölel fel: a történet a Kr. e. VIII. században, a Csin Királyság uralma idején kezdődik, az első kínai császár, Csin Si Huang-ti trónra lépéséig (Kr. e. 247), majd az azt követő Han-dinasztia felemelkedéséig, hatalmának megszilárdulásáig, a Kr. u. III. századig tart. A két nagy korszakot az enteriőrt uraló markáns színek, a fekete és a vörös jelenítik meg: míg a fekete az erőskezű Csin Si Huang-ti császár korának színe volt, addig a Han-dinasztiáé a vörös, ami Kínában a mai napig a boldogság színe.

Sóvárgás az öröklét után

A fókuszban Csin Si Huang-ti uralkodása áll: a Kr. e. III. század közepén, tizenhárom évesen lépett trónra hét egymással hadakozó kínai fejedelemség egyikének vezetőjeként. A fiatal uralkodó két évtized leforgása alatt legyőzte riválisait, hatalmas és egységes birodalmat hozott létre: neki köszönhető többek közt a kínai nagy fal összefüggő védművé alakítása. Legista elvek alapján uralkodott, azaz törvénygyűjtemény írt és hatékony intézményrendszert szervezett, úthálózatot, csatornarendszert építtetett, bevezette az egységes írást és mértékrendszert, ellentmondást nem tűrő, autoriter vezetőként vezényelte a birodalom központosítását – igaz, a későbbi korok uralkodói dinasztiái visszatértek a konfucianizmushoz, az államszervezés alapjait mégis Csin Si Huang-ti fektette le. Az erőskezű, határozott uralkodó magányos óráiban azonban démonaival viaskodott, örökös halálfélelemben élt: a krónikák szerint megszállottan kereste az öröklét elixírjét, alkimistákkal, orvosokkal vette körbe magát, tanácsukra még higanyból készült orvosságot is szedett – valószínű, ez okozta viszonylag korai halálát.

Az ókori Kína térben és időben oly távoli, rejtélyes világát gazdag tárgyegyüttes idézi meg, ám hangsúlyt kap a tárgyakon túli létező is: az ősi kínai gondolkodás szerint a világmindenség működését öt elem – fa, tűz, föld, fém és víz – egymásra hatása uralja és működteti, biztosítva az univerzum törékeny egyensúlyát. Az öt elem dinamikus, egymás kölcsönhatására épülő elképzelését a hagyományos kínai kozmológia elmeit megidéző installáció mutatja be. Az európai szem számára különleges formavilágú és díszítettségű szertartási edények; az áttetsző égbolt nyugalmát idéző jáde vagy a szilárdságot és rendíthetetlenséget megjelenítő, robusztus bronz szertartási tárgyak sokasága a kínai világkép egy másik fontos területéről, a rítusokról mesélnek, az ősöknek bemutatott étel- és italáldozatok fontosságáról. A kínaiak úgy tartották, az ősök és az élők ugyanannak a világnak két felét jelenítik meg: az ősök szellemei pedig befolyással bírnak az élőkre.

Az idők végezetéig

Csin Si Huang-ti Kr. e. 221-ben vette fel a császári címet – császárként fordítják e rangot, ám az uralkodói titulus jelentése jóval árnyaltabb és szélesebb körű fogalom, talán úgy foglalható össze magyarul: minden területnek ura. Csin Si Huang-ti hallhatatlanság iránti mérhetetlen vágyát uralmához méltó sírkomplexummal igyekezett kielégíteni: az elhunyt császárt egy városméretű sírkert közepén álló mauzóleumba temették, amely palotájának föld alatti másaként épült. A császár már trónra lépése pillanatában parancsot adott az építkezésre: 700 ezren dolgoztak az ötven négyzetkilométer nagyságú túlvilági városon, ám a munkát csak jóval a halála után fejezték be. A tárlaton e hatalmas, túlvilági komplexum jókora virtuális terepasztalon böngészhető végig, közepén vörös piramis jelzi az uralkodó végső nyughelyének hatalmas építményét.

Fajcsák Györgyi sinológus, a tárlat kurátora elmondja, a gigantikus sírkert újkori története a hetvenes években kezdődött, mikor Senhszi tartományban, kútásás során kínai parasztok a földből előbukkanó, emberarcú figurákra lettek figyelmesek: az agyagkatonák láttán olyan hatalmas félelem szállta meg őket, hogy fejvesztve menekültek a helyszínről. 1974-ben indult az újkori történelem egyik legnagyobb szabású régészet feltárása, és napjainkban is tart, ám az uralkodó sírját azóta sem bolygatták – a kínai régészek ódzkodnak attól, hogy megzavarják a császár szellemének nyugalmát.

A sírvárost azonban alaposan feltárták, így kerültek elő a föld alól a császári díszmenetek jellegzetes kocsifogatai – a kiállításon ezek másolata látható, ugyanis a díszkocsik leletegyüttesét olyannyira óvják a kínai szakemberek, hogy kölcsönzésüket nem engedélyezik. Éppen ezért olyan izgalmas, hogy a budapesti tárlatra jelentős számban sikerült eredeti tárgyakat kölcsönözni a kínai Senhszi tartomány neves múzeumaiból – köztük tíz eredeti agyagkatonát.

A sírban talált kocsik eredetileg bronzból készültek, a lószerszámokat arannyal borították: fényűző megjelenésükkel az uralkodói reprezentációt szolgálták. E túlvilági várost, és persze a császár örök nyugalmát őrizte az agyaghadsereg – érdekesség, hogy e tényről még az első kínai történetíró, Sze-ma Csien sem tesz említést, aki forrásértékű történeti munkájában számolt be a császári sírváros hatalmas és fényűző voltáról.

Harcosok hadrendben

Az első császár idejében a mindennapok legmeghatározóbb alapanyaga a kerámia volt, a vízvezetékrendszertől a használati tárgyakig szinte minden ebből készült, így a császár örök álmát vigyázó hadsereget is agyagból formálták.

A kiállítás szívében állították fel a kínai múzeumok által kölcsönzött kilenc terrakottafigurát – a tizedik, egy térdelő zenész alakja külön tárlóban látható. Az eredeti sírban tizenegy hadoszlopban sorakoznak a katonák, oszloponként négyesével: az életnagyságú figurák hajviselete, páncélzata, öltözete élethű, mindegyikük külön karakter. A tárlaton három gyalogostípust, mellettük a lovak vontatta fogatok hajtóit, számszeríjas harcosokat – ez az eszköz is kínai találmány, a Kr. e. IV. században kezdték használni –, istállómestert és egy katonai elöljárót láthatunk, ez utóbbi öltözete arról árulkodik, hogy rangban társai felett áll. A tárlaton felépített emelvényre felsétálva egészen más perspektíva tárul a látogató elé: képet kaphatunk a terrakotta hadsereg valódi méreteiről is, az installáció mögötti fotó ugyanis a régészeti lelőhely látképét mutatja. A sírkertet őrző harcosokat élethű hadrendben állították fel úgy, hogy a hátvédek és a legszélső oszlop katonái kifelé fordulva védték a hadoszlopot.

A kiállítás záróegysége a Hang-kor és a hatodik Han-uralkodó, Csing császár sírjának gazdag leletegyütteséből ad ízelítőt, mesélve a nyugati hódítások történetéről, valamint a Selyemút kereskedelmébe kapcsolódó birodalom mindennapjairól is. A Jangling Mauzóleum leletanyaga is elképesztő méretekről beszél, több ezer agyag állatfigura és persze használati tárgyak sokasága árulkodik a korszak prosperáló gazdaságáról. De helyet kaptak a kínai mulattatók is: cirkuszi akrobaták, súlyemelők és mutatványosok apró szobrocskáit is a sírokba temették, hogy szórakoztassák gazdáikat a túlvilágon.

Az Öröklét őrei című tárlat kiegészítő kamarakiállítása A Nagy Falon innen és túl – Ázsiai hunok, kelet-ázsiai nomádok és kínaiak ókori bronztárgyai című tárlat, amely a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményében lévő változatos tárgyanyagra épít, ruhaveretek, övdíszek, fegyverek, használati tárgyak, lószerszámveretek és kocsidíszek gazdag együtteseire. A kiállítások kurátora Fajcsák Györgyi sinológus, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója. A kiállítás május végéig várja a látogatókat.