A kapun átlépve sorra vettük az összes pavilont. Hosszú percekig figyeltük a kovácsot, ahogy a hatalmas kalapáccsal ritmusosan ütötte az izzó vasat, ami végül megadta magát, és engedelmesen átalakult egyszer egy patkóvá, máskor egy karddá. Kicsivel arrébb a tojásfestő írókázott, határozott mozdulatokkal varázsolva a tojásokra a magyaros mintákat.

Akik évről évre fellátogatnak a Mesterségek Ünnepére, nem mennek el anélkül, hogy megkóstoljanak valami finomságot. A dödöllés sátornál való hosszas vívódás után a Demokrata munkatársai mégis inkább a töki pompost választották, a kihagyhatatlan házi bodzaszörp kíséretében. A desszert törökméz, ánizsos bocskorszíj és krumplicukor volt.

– Minden évben eljövök erre a rendezvényre, nem tudom megunni. Annyi látnivaló van itt, egy nap nem elég arra, hogy minden mesterséget megismerjek. Az ember nap mint nap kezébe vesz olyan használati tárgyakat, amikről el sem tudja képzelni, hogyan készülnek. Gondolok többek között a cserépedényekre, a szőnyegekre, a különböző ékszerekre vagy akár a kovácsoltvas tárgyakra – áradozott egy középkorú hölgy, aki unokájával érkezett a helyszínre.