Hirdetés

Több mint harminc billentyűs kütyü és szintetizátor, valamint egyetlen muzsikus, így áll össze a francia származású Jean-Michel Jarre „zenekar”. Új albuma éppen negyven évvel a hasonló című Equinoxe után jelent meg. Nem könnyű ebbe az ének nélküli, instrumentális műfajba emberi érzelmeket vinni, de Jarre éppen arról híres, hogy képes rá. Legfontosabb, hogy csodás hangszíneket beállítva szinte romantikussá teszi a gépek megszólalását. Az album tételei egymásba folynak, mintha egyetlenegyből állna az egész művelet, ami szinte utalás a címben szereplő végtelenségre. Igen sajátosan hangulatos az Infinity-részlet, amelyben a gépek szinte nevetnek, táncolnak, azaz élőlényekhez hasonlóan vigadnak. Hasonlóképpen kiemelkedő a Don’t Look Back zeneisége.