Milos Forman rendezésében ismerhette meg a nagyközönség a zeneirodalom legnagyobb féltékenységi drámáját. Azóta több rendező fantáziáját megmozgatta, miként lehet izgalmassá tenni a monológok sorából álló tragikus történetet.

Shaffer művét, amely 1980-ban elnyerte a londoni kritikusok díját, Radoslav Milenkovic állította színpadra a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Az előadás egy kis közjátéktól eltekintve úgy kezdődik, mint Shaffer más nagyobb drámái. A narrátor, jelen esetben Salieri (Kovács Zsolt) szikáran, nemes egyszerűséggel bemutatja magát, a szemünk láttára válik tolókocsis aggastyánból életerős ambiciózus udvari komponistává, szerves részét képezve az előadás cselekményének. Kommentálja a látottakat, tehát az ő szemszögéből kísérhetjük figyelemmel Mozart tragikus sorsának alakulását is. A középszer, az álpuritán intrikus felismeri a zsenialitást, s szinte Mozartra tapadva írja bele magát a világ zeneirodalmába. Kezdeti csodálata megmarad, de ötvöződik a mérhetetlen gyűlölettel, amely minden álnokságra, gaztettre képesnek mutatja.

A gyermeki kedéllyel megáldott fiatal Mozart (Nagy Viktor) megtartotta a filmből jól ismert fejhangon történő idétlen vihogást, s amely felismerve saját zeneszerzői lehetetlenségét, néha keserű, kényszeredett nyögdécselésbe csap át. Ketten tudták Mozartról, hogy zseni: ő maga és Salieri. Azt, hogy Constanze (Varga Zsuzsa), Mozart fiatalka, nem túlságosan szép, csélcsap felesége pontosan milyen képet őrzött férjéről, a komponistáról, azt nem tudhatjuk meg a drámából, azonban a jellemfejlődése, a csitriből megkeseredett, nyomorgó asszonnyá válását szépen nyomon követhetjük a színésznő játékából.

Az előadás mutatós – szép, korabeli jelmezekkel (Szűcs Edit), kevés díszlettel (Juraj Fabry), mozgatható festett falakkal, amelyek jelzésértékkel mutatják be a korabeli bécsi udvart és környezetét. A bécsi udvart, mely ironizált együgyűek sokasága, akik a háttérben meghúzódva asszisztálnak a két zeneszerző egyenlőtlen, végzetét kezdetektől magában hordozó párviadalához. S természetesen felcsendülnek Mozart dallamai, amelyek erejükkel, harmóniájukkal nemcsak Salierit, de a közönséget is hódolatra kényszerítik.