Az Írói élmény úgy kezdődik, mint egy rádiójáték, a szín érzékletes, a nézők fantáziájára építő leírása, a szituáció bemutatása. Így azt, amire nem enged lehetőséget a stúdió tere, a néző könnyedén el tudja képzelni. Nem véletlenül kezdődik ezzel a játék. A szerző hangjáték formájában írta meg novellájából ezt a sajátos detektívtörténetet, amelynek főszereplője a világhírű Nobel-díjas író, akinek szállodai szobájába egy nap furcsa látogató érkezik. A fiatal könyvelő energiát, anyagiakat nem sajnálva éveket áldozott életéből, hogy megfejtse a nagy író sikerének titkát. Az ügyek felgöngyölítése jól sikerült. Túl jól. Az író lelepleződött. Saját történeteit vetette papírra, csakhogy ezek nem holmi hétköznapi önéletírások, hanem valóságos gyilkosságok történetei. A fiatalember célja persze egyértelmű: zsarolni az írót.

A háromszereplős (író, látogató, titkár), Balatoni Monika által átírt és rendezett színjáték aktív cselekvésben szegény, olykor filozofikus magasságokba csap, kultúrpolitikai, társadalomkritikai viták színterévé válik. Azonban az egyetlen felvonás mégsem válik unalmassá. Élő zene adja a hangeffekteket, méghozzá a Budapest Saxophone Quartet, amely együttes négy tagja csuhába burkolva itt-ott feltűnik a színpadon: kiemel, felerősít, aláfest, hozzátesz, felesel (zene: Tallér Zsófi).

Lesznek Tibor önmaga nagyságától is meghatódva és a világot lenézve jár-kel selyemköntösében (díszlet-jelmez: Götz Béla). Látogatója Viczián Ottó személyében a tükre eddigi életének, az eleinte gyanútlan, szembesítésére büszke fiatalember előtt fokozatosan bontakozik ki a tragikus vég. Az író ezt az esetet is megírja. A legérdekesebb figura az író titkára, akit Kelemen István alakít. Sejtelmesen jön-megy, fel-felbukkan, s csupán egy-két szót szól, azonban az árnyékos színpadon a fények kíséretében olyan arccal jár-kel, hogy az ember beleborzong. Már szinte jobban fél tőle, mint a gyilkos írótól… Dürrenmatt nagyon jól mesél, az átirat ezt jól közvetíti nekünk. A vége az eleje, azaz a keretes szerkezet sugallja: egy áldozattal több, de a vég még közel sincs…