Kalandos utat járt be a Millenáris Park is, amíg eljutott a mostani állapotába. A város közepén éktelenkedő elhanyagolt iparépületek az előző kabinet alatt kaptak új lehetőséget: átalakításuk óta kulturális központként üzemelnek. Itt született meg 2001-ben a nagysikerű Álmok álmodói című kiállítás, érthető tehát, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium kezelésébe került intézmény nem kívánt lemaradni, amikor az előző kormány sikerén felbuzdulva a világra ötlötte a Jövő Házát.

Ám míg az Álmok álmodói tárlat magyar sikereket dolgozott fel, a Jövő Háza inkább nemzetközinek mondható, hiszen külföldi anyagból is merít. Példaként említhetjük Az agy című installációt, amely a koppenhágai Experimentarium tulajdonát képezi. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy saját fejlesztések is vannak a Jövő Házában. Négy űrkutatási bemutató – köztük a magyar Mars-járó – mellett az Élet a tervezőasztalon, A szív képei témakör anyaga, és a kiállítás talán legnépszerűbb darabja, a repülőgép-szimulátor is kifejezetten a Jövő Háza számára készült hazai fejlesztés. Egyébként az illetékeseknek mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk, hogy megvalósulhasson a rendezvény, az épületek korszerűsítése közel 1,5 milliárd forintba került, nem is beszélve a Jövő Háza megvalósításról, ami csaknem ugyanennyit emésztett fel – derül ki az intézmény honlapjáról. „Célunk a jövőre való nyitottság kialakítása és elmélyítése a látogatókban. Hisszük, hogy a jövő megismerhető” – vallják a rendezők, míg a technokrata világban kevésbé hívő ember csak mosolyog e magabiztosságon.

A Millenáris Parkban sétálva rögtön belebotlunk a kiállítás egyes installációiba, a rendezvény ugyanis már a külső helyszínen kezdetét veszi. A park sétánya mentén felállított szerkezetek segítségével részletes ismereteket szerezhetünk a meteoritokról, az üstökösökről, az aszteroidákról, a bolygókról és természetesen központi csillagunkról, a Napról is – azaz szerezhetnénk, ha mindegyik szerkezet működne. Egyébként nem ez az egyetlen helyszín, ahol a technika ördöge belepiszkált a részletekbe, de mit is várhatna az ember egy gépek irányította világtól – leginkább azt, hogy ne legyen áramszünet. A bejutás kissé bonyolult, a karszalag, nyakszalag, az ilyen-olyan azonosítók és a mágneskártya megszerzése után – amely nélkülözhetetlen néhány installáció működtetéséhez -, végre elkezdődhet a kalandozás a tudomány világában. A Jövő Házába bejutva egy valóban lenyűgöző, látványos kiállítás tárul a szemünk elé, amely háromezer négyzetméteren és két szinten hatalmas adatmennyiséggel árasztja el az embert. Aki tervezi, hogy ellátogat a kiállításra, akár egy egész délelőttöt is rászánhat a nézelődésre, olyan sok a látnivaló. S bár úgy tűnik, a média lendületes beharangozója ellenére egyelőre nem özönlenek az érdeklődők – ottjártunkkor több tárlatvezető tartózkodott a pavilonok közt, mint látogató -, biztosan népszerű lesz a rendezvény. Megismerkedhetünk az űrkutatás gyakorlati alkalmazásaival, a Mars-kutatás legújabb eredményeivel, a klónozás, a génterápia, az őssejtek világával, a mesterséges intelligencia és a humán intelligencia, vagyis az emberi agy működésével, hogy csak néhányat villantsunk fel a húsz témakörből, amely megtekinthető a Jövő Házában.

A tárlat nagy erénye, hogy interaktív, vagyis a látogatót bevonja a megismerés folyamatába, minden témát alaposan, több megközelítésből is körüljár. A játszva tanulás gondolata pedig nemcsak a gyerekeket célozza meg, a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket. Kevesen mondhatják el ugyanis magukról, hogy „testközelből” láttak szívműtétet, klónoztak egeret, mérték testsúlyukat a Marson, nem is beszélve egy űrutazásról, amelyen bárki részt vehet. Kissé talán kilóg a kiállítás széles spektrumú anyagából a jövő otthonának bemutatása, amely a rendezők szándékai szerint otthonunk legfontosabb helyszíneit, így a konyhát, a nappalit és a dolgozószobát mutatja be. A számítógép által vezérelt hűtőszekrényen át a szuperminőségű televízióig azonban ma már minden megvásárolható – csak pénz kérdése. A reklám pedig így ebben a formában kissé snassz.

-ana-