Hirdetés

1956. december 17-én Gyulán a tüntetők megkísérelték kiszabadítani a rendőrség fogdájából előző nap letartóztatott társaikat. Nem sikerült, a karhatalom fegyverrel oszlatta szét őket, egy fiatalt súlyosan megsebesítve. A tüntetők nem adták fel, a gyulavári határőrőrsön fegyvert szereztek, és visszamentek Gyulára. A fegyvereket nem használták, még aznap hiánytalanul visszavitték a forradalmi tanács volt elnökének rábeszélésére. Ennek ellenére a bíróság 14 embert ítélt el, kettőt halálra. Egyikük a 20 éves Mány Erzsébet volt, akinek már az édesanyja is ellentétbe került a kommunista politikai rendőrséggel. Mány Erzsébetet 1957. január 3-án besúgás alapján fogták el, ugyanezen év február 2-án végezték ki sortűz által, a másik halálraítélttel, a 28 éves Farkas Mihállyal együtt. A bűnözőnek tartott Mány Erzsébet utolsó szavai ezek voltak nagynénjéhez: „Nincsen bűnöm, csak az, hogy magyar vagyok.” Fogva tartásuk alatt brutálisan verték őket, kivégzéskor fához voltak kötözve, mert nem tudtak lábra állni. Zétényi Zsolt ügyvéd, jogtörténész 456 oldalas könyvében jegyzőkönyvekkel, visszaemlékezésekkel, korabeli újságcikkekkel, a kivégzettek életútjával, sok fényképpel hatalmas részt tárt fel a kegyetlen kommunista megtorlások történéseiből.

Kapcsolódó cikkünk