Hirdetés

A Coopera harmadik éve hoz létre opera-előadásokat Magyarország vidéki színházaival közös koprodukciók útján. Ebben az évadban a Szöktetés a szerájból című Mozart-operát mutatták be, első helyszínként a debreceni Csokonai Színházban.

Mozart műve a hűségen alapuló, igaz szerelem hatalmát hirdeti, mindezt rengeteg áriával és együttesekkel, a darabot manapság nem árt felturbózni egy jó rendezéssel, hogy ne váljon unalmassá a mai kor emberének (operafanok kivételével). Juronics Tamás rendező talán ezért is a napjainkba ültette át a művet, ám teljes harmóniában az eredeti történettel, felerősítve a konfliktus lelki mozgatórugóit, és vizsgálva a női-férfi viszonyrendszereket is: így egyszerre van jelen az előadásban a vígoperai elem és a lélektani dráma. 

A koncepciót erősiti Cziegler Balázs díszlete, egy forgóra tervezett épület, amelynek négy oldala jól használható a színváltásoknál, benne a szereplők mozgatása rendkívül dinamikus. Látványos jelmezeket készített a Jeremias Design Studio. Különlegesség, hogy a próza és az áriák Romhányi Ágnes új szövegével szólaltak meg, bár egyes részeknél felhasználták a régi, Hevesi Sándor-fordítást is. 

A zenei megvalósítás igen jól sikerült, a Somogyi-Tóth Dániel dirigálta Kodály Filharmonikusoknak és az énekes gárdának hála. Az est legkiemelkedőbb alakítását a Konstanzát drámaian megformáló Kolonits Klára nyújtotta, biztos technikájával a briliáns koloratúrák, éteri magasságok könnyedén szólaltak meg. Méltó partnere volt László Boldizsár Belmonteként, különösen a 3. felvonásbeli áriát és a szerelmi duettet énekelte szívhez szólóan. Nánási Helga tűzrőlpattant Blondéja és Laki Péter Pedrillója játékban és énekben is kiemelkedett. Cseh Antal ideális Ozmin lehetne, de az Akasztófaária mélységeit sajnos nem bírta. Szelim basa maffiózóra átírt figurája Mertz Tibor alakításában egyszerre volt félelmetes és érzelmes, a darab végi, az eredeti befejezéssel ellentétes öngyilkossága tűnt csak indokolatlannak.