Világszenzáció! – A pesti liget krónikája
A Városliget története címmel hiánypótló kötet jelent meg, amely gazdagon illusztrálva, mintegy négyszáz oldalon mesél a Városliget két és fél évszázados, kalandos történetéről.
Szinte nincs is olyan ember hazánkban, akinek ne lennének a Városligethez fűződő, személyes történetei. Akár a műjégen korcsolyázással töltött téli délutánokról, gyerekfejjel a Cirkuszban és az Állatkertben átélt kalandokról, vagy nyáreste a park fái alatt folyó világmegváltó beszélgetésekről; e történetekhez fűződő érzelmeink fénytörésében nem csoda, ha mindannyiunknak sajátos viszonyulása van a Városligethez, és annak nemcsak múltjához, hanem jelenkori, sőt, a jövőben tovább íródó történetéhez is.
Fotók: Liget Budapest
Éppen ezért is hiánypótló és érdekfeszítő Lovas Dániel A Városliget története című kötete, amely a kezdetektől napjainkig eleveníti fel a park két és fél évszázados múltját.
A történet valamikor a XVIII. század derekán indul, mikor a pestiek birtokába kerül az akkor még középkori nevén Ökördűlőként emlegetett mocsaras, kopár terület. Nem sokkal később már Városerdőnek nevezik, és ahogyan telnek-múlnak az évtizedek, egyre inkább kiépül. 1839-40-ben a Magyarországon járó Julia Pardoe angol írónő útleírásaiban megemlíti,
a Pest határában fekvő közkert „jelentős része jól fásított, növényzettel gondosan beültetett, és olyan szépségekkel büszkélkedhet, mint a tavon található kedves kis sziget, amely egy függőhídon közelíthető meg. Találhatók itt akácos sétányok éppúgy, mint bükkel és szilfákkal szegélyezettek, amelyek egy miniatűr magyar Bois-de-Boulogne-t formálnak. (…) Egy jó étterem, egy színházi aréna, egy nyolcszögletű táncterem, egy montagne russe (hullámvasút), lovasjáték, csónakázás és egyéb al-fresco (szabadtéri) mulatságok várják a kedvtelést kereső közönséget.”
És még ha látta volna Pardoe kisasszony az 1866-ban megnyílt pesti Állatkert csodáit, vagy hallhatta volna, hogy a pesti társasági élet krémje telente a városligeti tavacskára jár korcsolyázni, és e különleges téli kedvtelés számára 1869-ben még korcsolyázó egyletet is alapítanak!
És ha megcsodálhatta volna az 1870-es évekre elkészülő, a főváros szívéből a parkig vezető pazar sugárutat, ha végig izgulhatta volna 1879-ben a városligeti pályáján elrajtoló első magyar ügetőversenyt! Ha elsétált volna az 1885-ös Budapesti Országos Általános Kiállításra, ráérősen bámészkodva az Iparcsarnokban, a Zenepavilonban, vagy ha látta volna a színes gömbökként a liget felett lebegő hőlégballonokat, amelyekről időnként hajmeresztő mutatványokat hajtottak végre a korabeli artisták a pesti szájtátik legnagyobb ámulatára! És amelyek időnként egészen szürreális módon értek véget: mert mit is gondolhattak az István úti Szent Szív Zárda csendes apácái, akik békésen gyomlálgattak kertecskéjükben, és a veteményesben hirtelen a magasból egy hiányos öltözetű – félig meztelen – artistahölgy landolt nesztelen…? Ha ezt mind látta volna Pardoe kisasszony, egészen biztosan eltátotta volna a száját, hogy mindez világszenzáció!
A kötetet lapozgatva persze nem csak a boldog békeidők efféle megmosolyogtató történetei villannak fel, hanem várostörténeti adalékok is, mint például a millenniumi év központi eseményeit és az Ezredéves Országos Kiállítást előkészítő, mai léptékben mérve is gigantikus horderejű munkálatai, vagy a Rákosi diktatúra brutális beavatkozása, amely buldózerként rombolta le a közpark egy részét, elpusztítva az útjában álló növényeket és épületeket – beleértve a Regnum Marianum templomot – , hogy azok helyén aztán moszkvai mintára a tömegfelvonulásokra és katonai díszszemlére alkalmas Felvonulási teret alakítsa ki. Vagyis szemünk előtt vonul végig az elmúlt két és fél évszázad, már csak azért is, mert a Városliget éppúgy alakult, formálódott, ahogyan azt a nemzet történelemének változásai, no és a nagypolitika hol engedte, hol támogatta, hol magára hagyta, hol pedig újult erővel fogott neki az újjáélesztésének.
Fotók: Wikimedia Commons
Lovás Dániel aprólékosan, minden részletre kiterjedőn, gazdag illusztrációval – hála az egykori könnyűkezű festőknek, rajzolóknak, a tehetséges fényképészeknek, mint amilyen a Városliget szomszédságában villát vásárló Klösz György, és persze a későbbi korok krónikásainak – írta meg a Városliget történetét, hat korszakra osztva fel az eltelt több, mint két évszázadot – egészen napjainkig. Merthogy éppen kétszáztíz éve zajlott le a Városerdő tervezésére kiírt pályázat, amelynek nyertese Nebbien Henrik lett, akinek terveihez egyébként kétszáz évvel később egy másik tájépítészcsapat, a Városliget tájépítészeti megújítására kiírt nemzetközi tervpályázaton győztes Garten Stúdió is visszanyúlt. És éppen tíz éve történt az is, hogy a kormány döntést hozott a Városliget megújításáról – amelyet épp e kötet lapjain is nyomon követhető történeti hagyományokon alapulva végzett el –, újjáélesztve ezt a különleges hangulatú, semmivel össze nem hasonlítható Városligetet, amely a régi épületek rekonstrukcióival, az új kulturális intézmények és múzeumok megépítésével, fejlesztések sorával napjainkra Európa legnagyobb léptékű kulturális fejlesztésévé vált. És a munka még nem ért véget, hiszen a tervek között szerepel többek között az Új Nemzeti Galéria vagy a Magyar Innováció Háza megvalósítása is.
Fotók: Vogt Gergely/Demokrata
A kötetet lapozgatva elégedetten vehetjük tudomásul, bizony a Városligethez kegyes volt a történelem, hiszen megélt néhány aranykort – és napjainkban éli a legújabbat. Egy olyan időszakét, mikor sikerült megvalósítani azt, ami egy közpark esetén a legjobb, ami vele történhetett: hogy az emberek szeretnek odajárni.
A kötet a Múlt-kor Kulturális Alapítvány gondozásában, a Városliget Zrt-vel együttműködésben jelent meg.
Fotók: Liget Budapest
