„Világszínvonalú kulturális negyed épül”

– Nyáron újabb két évre megbízták a Liget Budapest projekt miniszteri biztosi feladataival, nem sokkal később pedig megjelent az Új Nemzeti Galéria közbeszerzési pályázatának kiírása: a valamivel több mint egy évtizede indult projektnek az új múzeumi intézmény megszületése lehet a záró tétele. Elégedett, sikerült tartani a vállalásokat?

– Amikor meghirdettük ezt az óriási léptékű tervet, amely ma Európa legnagyobb és legkomplexebb kulturális városfejlesztési programja, azt az ígéretet tettük, hogy a megújított Városliget minden négyzetmétere többet és jobbat fog nyújtani az idelátogatóknak, mint a fejlesztés előtt. Ha bárki visszagondol a Ligetnek a projekt megkezdése előtti lepusztult, elhanyagolt állapotára, és ma kisétál a Városliget megújított részeire, megtapasztalhatja, hogy álltuk a szavunkat. A parkot egykor elcsúfító, lerobbant irodaházak helyén épült meg a rangos nemzetközi építészeti és szakmai díjak sorát és látogatói csodálatát egyaránt elnyerő Magyar Zene Háza, romos állapotából eredeti pompájában újult meg a Millennium Háza. A lebetonozott, 50 ezer négyzetméternyi egykori Felvonulási téren tíz éve még naponta mintegy másfél ezer autó parkolt, ma ott egy fákkal szegélyezett zöldellő sétány húzódik, és annak mentén áll a Néprajzi Múzeum ugyancsak díjat díjra halmozó ikonikus épülete, a parkolást pedig egy tágas és egyedi arculatú térszint alatti parkoló teszi lehetővé. A Szépművészeti Múzeum teljes körű felújítását az európai örökségvédelem legmagasabb elismerését, az Europa Nostra-díjat nyerte el. De említhetném a már többmilliós látogatottságú Nagyjátszóteret is, amely ma a legnagyobb és legkedveltebb Magyarországon; a környező iskolák igényeire is figyelve tervezett, tucatnyi sportágnak otthont adó sportpályákat; és természetesen a korábban rendkívül elhanyagolt parkrészek több mint negyedmillió négyzetméternyi megújított és jelentősen kibővített zöldfelületét is, benne a korszerűsített KRESZ-parkkal, a Mőcsényi Mihály botanikus kerttel és a Vakok kertjével. Mindezt egyetlen évtized alatt, a Városliget-törvény 2013. év végi elfogadása óta sikerült megvalósítani, ami európai összevetésben kiemelkedően gyors. A mögöttünk hagyott tíz év olykor azonban igen hosszúnak tűnt, főleg amikor rendre súlyosan hazug vádakkal illeték a projektet, a Városliget „elpusztítását”, „közpark jellegének megszüntetését”, a zöldfelület csökkentését vagy éppen a park lebetonozását vizionálták. Az elkészült fejlesztések, a megújított parkrészek valósága azonban mindenestül cáfolta a politikailag gerjesztett katasztrófa-forgatókönyvet: a Ligetbe látogatók immár két éve nap mint nap a saját szemükkel győződhetnek meg erről. Korábban a park zöldjében évtizedekig valóban számos lepusztult épület vagy éppen óriási lebetonozott felületek éktelenkedtek, amelyek ellen okkal lehetett volna tiltakozni, de a Liget megújítása ellen az elmúlt években oly nagy hangon küzdő politikusok és aktivisták közül egyetlenegynek sem volt azokkal semmi baja, és soha semmilyen formában nem léptek fel a Városliget korábbi súlyos lepusztultsága ellen. Pont fordítva történt: nem a park évtizedekig sanyarú állapota, hanem – nettó politikai haszonlesésből – a parkot teljeskörűen megújító Liget-projekt ellen léptek fel vehemensen ezek a hirtelen támadt „ligetvédők”.

– Mára a politikai térből elpárologtak a kritikák. A fővárosi politika jelenlegi alakulása befolyásolhatja-e bármilyen szempontból a projektet?

– Nem véletlen, hogy a politikai nyilvánosságban mára elhallgattak a Liget-projekt elleni ádáz szólamok. Korábbi tárgyalásaink során nemegyszer mondtam Karácsony Gergelynek, előbb még mint zuglói polgármesternek, majd főpolgármesternek, hogy a hívei az előkészítés és az építés szakaszában akár a legszörnyűbb jóslatokat is elhiszik neki, ezért könnyű politikai haszonnak tűnik, hogy jókorákat lódítson a Liget építkezéseiről, hiszen minél nagyobb rettenetet fest a falra, az az ellen való harcban annál nagyobb hőssé nemesül. Ha azonban elkészülnek a fejlesztések, és el fognak készülni, akkor politikai hívei is szembesülnek majd a Liget megújításának a valóságával, és a saját szemükkel fogják látni, hogy minden, amit összehordtak nekik, vaskos hazugság volt. A felmérések szerint az immár többmilliónyi ligetlátogató között – politikai szimpátiától függetlenül – gyakorlatilag teljes az elégedettség a Liget megújításának eddigi eredményeivel. Nem tartom valószínűnek, hogy az új fővárosi közgyűlésben bármely komolyabb politikai erő – a főpolgármester eddigi stratégiáját követve – a saját zöldidentitását a Városliget immár közelfogadottságnak örvendő megújítási programjának az ekézésével próbálná demonstrálni.

– Miért kulcsfontosságú az Új Nemzeti Galéria megépülése?

– Ahhoz, hogy Liget valóban európai rangú és vonzerejű kulturális negyeddé válhasson, szükséges, hogy megvalósuljon benne egy művészeti múzeum is, kiváló kortárs épületben: az Új Nemzeti Galériának a világhírű japán SANAA által tervezett épülete nemcsak hogy megfelel ennek a kívánalomnak, hanem az egyik legvonzóbb új közgyűjtemény lesz az egész kontinensen. A tízmilliókat mozgató nemzetközi kulturális turizmus fő vonzerői közé tartoznak az ikonikus új múzeumépületekben megvalósuló nagykiállítások, sikeres új kulturális negyed pedig elképzelhetetlen nélkülük. A kilencvenes években Bilbaóban, Frank Gehry építész tervei alapján felépült a Guggenheim Múzeum extravagáns épülete, aminek köszönhetően Bilbaót, az addig hanyatló, elmaradott spanyol iparvárost immár jegyzik a nemzetközi turisztikai célpontok között, ez pedig számos köz- és magánberuházást von magával az elkövetkező években a városi szövet teljes spektrumában: ez az úgynevezett Bilbao-effektus, ami egy kiemelkedően vonzó múzeumépület által megindított fejlődési spirált jelent egy város vagy egy térség életében.

– Mikor kezdődhet az építkezés?

– A feltételes közbeszerzési pályázatot már kiírtuk, kiértékelése a jövő év elejére várható, utána kerül majd a kormány elé az előterjesztés, hogy milyen határidőkkel és pénzügyi feltételekkel indulhat el az építkezés. A kivitelezési munkák tényleges megkezdésétől számítva három év alatt készülhet el az Új Nemzeti Galéria épülete, ezt követi a beköltözés, az állandó kiállítás installálása, azaz 2025. évi kezdéssel az évtized végére el tudunk jutni a teljes körű megvalósításig.

– Pontosan milyen gyűjtemény kerül majd az intézmény falai közé?

– A Magyar Nemzeti Galériának és a Szépművészeti Múzeumnak a XIX. századtól, vagyis a modernitás hajnalától máig terjedő, az 1957-es szétválasztás után 2012-ben intézményi szinten ismét újraegyesített anyaga. Ez az időszak nemzeti festészetünk tekintetében annak legjava, és e két évszázadból a világ legjobb, leggazdagabb magyar gyűjteménye természetesen a miénk, a Nemzeti Galériáé. Külhoni mesterektől is vannak a korból nagy neveink – többek közt Monet, Manet, Cézanne vagy Gauguin –, ám a Szépművészeti Múzeum nemzetközi anyagának gyűjtéstörténetében óriási hiátust jelent a Monarchia I. világháború utáni széthullása és a rendszerváltás évei között eltelt hetven év.

– Milyen lehetőségek adódnak a gyűjtemény pótlására? Az állam által finanszírozott műtárgyvásárlások?

– A kieső időszakot lehetetlen pótolni műtárgyvásárlással, olyan összegek forognak a műtárgypiacon, amelyek Magyarországnak nem állnak rendelkezésére. Egy-egy nagy értékű remekmű akár százmillió dolláros nagyságrendű tétel is lehet, és akkor még csupán egyetlenegy műről, és nem kollekcióról beszéltünk. Ez tehát számunkra nem járható út a nemzetközi anyag hiányainak pótlására. Az egyetlen valóban sikeres megoldás az lehet, ha meg tudunk győzni egy vagy több igazán jelentős, átfogó XX. századi nemzetközi anyag birtokában lévő magángyűjtőt, hogy hosszú távú letéti formában bízzák múzeumunkra a gyűjteményüket. Ehhez nélkülözhetetlen egy olyan kellően rangos és vonzó múzeumépület, amelyben nem elraktározzák, hanem valóban kiállítják a letéti adomány legjavát. Nos, ez utóbbi vonatkozásában a saját gyűjteményünk nemzetközi hiányai miatt evidens, hogy egy erős letéti anyag releváns művei mind a falakra kerülhetnek. Maga a SANAA által tervezett lenyűgöző épület pedig a világ bármely bemutatkozási helyet kereső magángyűjteménye számára abszolút meggyőző – lesz, ha már nekiláttunk az Új Nemzeti Galéria megépítésének, mert akkor már nem tervekkel, hanem egy megvalósulóban lévő és néhány éven belül elkészülő projektet bemutatva kopoghatunk be bárhova.

– Milyen lesz maga az épület?

– Csak összehasonlításképpen: az Új Nemzeti Galéria épületének több mint kétszer akkora kiállítótere lesz, mint most. Az épület jelentős része térszint alá kerül, míg a párkánymagasság huszonöt méter, vagyis – a Zene Házához hasonlóan – az Új Nemzeti Galéria sem uralja majd a környezetét. A parkba illeszkedő, rendkívül látványos és játékos épület lesz, amelyet minden oldaláról be tud sétálni a közönség.

– A gazdasági recesszió idején talán nem szentségtörés felvetni, hogy egy ilyen léptékű beruházásnak a kulturális élet gazdagítása mellett lehet-e anyagi haszna, megtérülése…

– Kulturális beruházástól általában senki sem várja el, hogy profitot termeljen. Egy normálisan működő állam minden korban invesztál olyan beruházásokba, sőt elsősorban ezekbe invesztál, amelyek nem közvetlenül termelnek profitot, hanem áttételeken keresztül megtérülő, úgynevezett externális közösségi hasznot hoznak. Ám a Liget Budapest projekt e szempontból is különleges, mert anyagilag is rentábilis lesz az országnak. Visszafogott számítások szerint tizenöt-húsz éven belül megtéríti majd a ráfordított közpénzt az általa ide vonzott turizmusból befolyó állami többletbevételek, azaz a turisták által Magyarországon elköltött pénzek adótartalma révén.

– Húsz éve áll igazgatóként a Szépművészeti Múzeum élén, és most újabb öt évig vezetheti. Hogyan változott az elmúlt időszakban a múzeumi világ, milyen kihívásokkal találták magukat szembe két évtizede, és mi mindennek kell ma megfelelni?

– Amikor 2004-ben kollégáimmal együtt belevágtunk a Szépművészeti Múzeum működésének az átfogó megújításába, adott volt egy európai rangú, ám messze a potenciális lehetőségei alatt működő gyűjtemény, és ott volt inspiráló mintaként a nemzetközi múzeumi színtérnek a hazainál jóval előbbre tartó, korszerűbb működési modellje. A hazai múzeumi intézményrendszer a rendszerváltás utáni évtizedben nemhogy előrébb lépett volna, hanem több millió látogatót veszített el a nyolcvanas évekhez képest. A múzeumok néhány kivételtől eltekintve az új, szabadpiaci környezetben egyre kevésbé voltak képesek helytállni az emberek figyelméért és idejéért folytatott, addig sosem látott intenzitású küzdelemben. Mi húsz éve végül is egyszerű stratégiát választottunk: ha már van egy európai rangú gyűjteményünk és épületünk, minden tekintetben viselkedjünk úgy, mint a világ legjobb múzeumai – és ez az attitűdünk azóta sem változott. Ma ugyanakkor más kihívásokkal szembesülünk, mint két évtizeddel ezelőtt: a legnagyobb kérdés, hogy mit kezdünk a digitális világ térhódításával, hogyan nyerjük meg a múzeum számára a felnövekvő új generációkat, azaz hogyan tudjuk élőn megtartani és átadni a ránk bízott nemzeti és egyetemes kulturális örökségünk üzenetét. Úgy kellett átalakítani kiállításaink tartalmát és nyelvét és az ahhoz kapcsolódó múzeumi szolgáltatásokat és magatartást, hogy minél több embert legyenek képesek vonzón megszólítani. Törekvéseink sikerét az is mutatja, hogy a Szépművészeti Múzeum, amely korábban általában még a dobogóra sem fért fel, 2005 óta folyamatosan vezeti a hazai múzeumok látogatottsági listáját, és időről időre bekerülünk a világ száz leglátogatottabb múzeuma közé is. 2022-ben, mikor egyszerre volt Cézanne, Bosch, Matisse, és El Greco tárlata a Szépműben, a New York-i Guggenheim Múzeummal azonos, háromnegyedmilliós volt a látogatószámunk. Igaz, az előkészítő munka is rekordhosszúságú volt: a Hieronymus Bosch-kiállítás tíz évet, az El Greco megszervezése pedig nyolcat vett igénybe. Továbbra is ambíciónk, hogy legalább két-három évente készüljenek az említettekhez hasonló, nagylélegzetű tárlatok a Szépművészeti Múzeumban.

– Lehet-e tudni bármit a következő időszak nagy tárlatairól? Mire számíthat a közönség?

– Igazi szenzáció lesz például az emblematikus francia festőgéniusz, Paul Gauguin művészetét bemutató tárlatunk 2026 őszén. De nem kevésbé jelentős vállalásunk az elkövetkező évekre Lorenzo Lottónak, a velencei reneszánsz egyik kiemelkedő mesterének valaha volt legnagyobb életmű-kiállítása, amilyet még Olaszországban sem rendeztek soha. De már készítjük elő a Brueghel dinasztia két évszázadát bemutató nagyszabású tárlatunkat is, és persze nem maradhatnak el a nagy magyar mesterek életmű-kiállításai sem: már most novemberben jön a kora egyik festőfejedelmévé váló Munkácsy Mihály művészetét és világsikerét bemutató nagykiállításunk, amit egy-két éven belül Rippl-Rónai és Fényes Adolf tárlatai követnek a falaink között, míg Ferenczy Károly életművét két év múlva Párizsban mutatjuk be a nagyközönségnek, hiszen nemzeti művészetünk legkiválóbbjainak megismertetése, nemzeti kultúránk és Magyarország határainkon túli hírnevének öregbítése is múzeumunk küldetéséhez tartozik.