Visszatekintés helyett aktív cselekvés – tízéves a Makovecz Alapítvány

Az évfordulókkal valahogy mindig az a helyzet, hogy vagy szomorúságot, vagy örömöt vált ki az emberből. Emlékezünk valamire, ami már elmúlt, vagy ünnepeljük, ami még tart. A kettő együtt ritkán találkozik. Egy tízéves évforduló mégis előhozta ezt a kettősséget, hiszen tíz éve hunyt el Makovecz Imre és pont tízéves a Makovecz Alapítvány. A Városkúti úton pedig érezhetően jelen van a „nemzet építésze”.

A család itt őrzi a teljes hagyatékot a Makovecz Központ és Archívum épületében, mert ezt a közkincset semmiképp sem szerették volna – ahogyan örökösei fogalmaznak – piaci körülmények között szétszórni, sokkal inkább együtt tartani. Ezzel olyan missziót vállaltak, amelynek feladata a „makoveczi” gondolatok, szellemiség képviselése a mai világban.

– Ez egy olyan kabát, ami valamennyiünkre túl nagy. Olyan, mint az Unicum, mindenki sejti, mi lehet benne, de a receptet senki sem ismeri – fogalmazott Makovecz Pál.

Amikor az alapítvány elnöke a küldetésük megfogalmazásáról beszélt, felelevenítette korábbi gondolatait. Négy éve határozták el testvérével, hogy a házat nem úgy fogják működtetni, mintha itt lenne Makovecz Imre, mert az egyetlen értelme az alapítvány munkájának, ha Makovecz Imre itt van.

– Csak akkor végezzük jól a dolgunkat, ha az a szellemiség, amit képviselni szeretnénk, jelen van ebben a házban. Ez a küldetésünk, amiért létrejött a Makovecz Alapítvány.

A digitális adatbázis segítségével a Makovecz Ház „kutatóállomás-szerepet” is betölt, hiszen az építész terveit, grafikáit, írásait, tárgyait, valamint hang- és videófelvételeit is elérhetővé teszi, segít megismerni és megérteni Makovecz Imre életét és munkásságát.

A tízéves dupla évforduló nem múlhat el ajándék nélkül, ajándék hazánk egyik legnagyobb építészétől az utókornak. Egy kis épület sorsfordító történettel.

Csaknem ötven évet kell visszarepülni az időben, hogy megtudjuk és megértsük ennek a faépületnek a jelentőségét. A hetvenes évek elején Makovecz Imre a Pilisi Parkerdő Gazdaságnál dolgozott, és ez markáns időszaknak bizonyult életében, hiszen itt kellett először jelentős mértékben faanyagot használni az épületeiben. A megbízás szerint egy turisztikai szállásépületet kellett terveznie, ami a megrendelő tetszését nem nyerte el, egyenesen megkérdőjelezte, hogy ilyen épület kivitelezhető-e. Makovecz Imre „válaszul” a saját telkén két elemét megépítette. Utána már a megrendelő sem hitetlenkedett. Ahogy az építész fia elmesélte, a kisház tulajdonképpen egy korszakhatárt jelent, egy sorsfordító épület, egy kiemelkedő életmű meghatározó alkotása.

– Ez a „kis semmiség” egy elképesztő fordulópont – mondta Makovecz Pál.

Az évek alatt az épület állaga a kertben tönkremet, ezért az örökösök úgy döntöttek, az eredeti ház „DNS-ét” új épületbe viszik át, így a kisház megmaradt és műtárgyként látható az alapítványnál, a Makovecz Ház kertjében.

Makovecz Annától megtudtuk, misztikus, érzelmi kapcsolat nincs a kis faház és az örökösök között, mégis olyan szerepet tölt be, mint egy szobrásznál egy alapszobor, olyan műtárgy, mely egy kimagasló életmű alappillére. Az alapítvány kuratóriumának tagjával arról is beszélgettünk, hogy a jelenlegi világunkban, ahol a hagyománynak, a gyökereknek egyre kevesebb jelentőségét tulajdonítanak, hogyan tudjuk megőri az igazi értékeket.

– Ha a hagyomány él, akkor az embereken keresztül megújul. Az embereknek évszázadokon keresztül meg kell újítani és meg kell élnie.

Az örökösök és az alapítvány számára a visszatekintés helyett az aktív cselekvés a fontos. Tíz év alatt hat magyarországi és tizenkét külföldi kiállítás megtervezésében, felépítésében, kivitelezésében vettek részt, kiadtak nyolc könyvet, idén negyedik éve tematikus naptárakat készítenek és elindították a Makovecz Útvonalakat is. Ha már cselekvés, különböző tematika szerinti kiállítási anyag is készült – meg nem épült épületek, családi házak, templomok és tornyok, Angyalok, Atlantiszi rajzok, Építés szavai, Művelődési épületek – amely 15-20 tablóból áll. A kiállítás anyagát bármilyen község, település, város, galéria részére kölcsönadják.

Az évfordulós megemlékezés és ünneplés Budáról átkerült Pestre. A másik vándorprojekt a Magyar Nemzeti Múzeummal közösen valósul meg, az oszlop-installációt a Vigadó téren avatták fel. Makovecz Imre épületeit kép- és videóanyaggal mutatja be, egy hónapig marad a helyszínen, utána az ország települései jelentkezhetnek kiállításra.

Makovecz Pál érdeklődve várja a városok és települések jelentkezését, ahogy fogalmazott, kíváncsi, hogy a „pártsemleges” önkormányzatok hogyan viszonyulnak a vándoroszlophoz, ami különösebb anyagi terhet sem ró a kiállítóra, mert számításai szerint egy héten nagyjából ezer forint az ezzel járó áramhasználat költsége.

– Nem véletlen, hogy az oszlop-installációt a Vigadó előtt mutatják be – kezdte beszédét L. Simon László. A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója emlékeztetett, Makovecz Imre a Magyar Művészeti Akadémia alapító elnöke és örökös tiszteletbeli elnöke, az ő törekvése, víziója, kitartása és makacs küzdelme nélkül nem lenne művészeti akadémia sem. Életműve hatalmas és kettős: vannak megvalósult tervei és épületei és megvalósításra várók. L. Simon László úgy fogalmazott, hatalmas küldetés előtt állnak, hiszen „óriási a jelentősége, hogy valakinek a halála után az utókor annyira fontosnak tartja a munkásságát, hogy azon gondolkodik, hogy felépíti az épületeket.”

A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója bejelentette, megmentik a hatvanas években épített, velencei „Cápa éttermet” is.

Makovecz Imre születésének évfordulóján, november 20-án, építészetét bemutató kiállítás nyílik a Magyar Nemzeti Múzeum kültéri kiállító felületein.

A Magyar Kormány Makovecz Programjának keretében három új épületet már áradtak, három kivitelezési fázisban van, egynek a tervezése, kilencnek a megújítása történt meg, további hat felújítása folyamatban van. Makovecz Pál elmondta: az elmúlt öt évben közel harminc épület újult vagy épült meg. A tervek szerint a programot 2026-ig meghosszabbítják.