Vízkereszt után: Szikraesőtől a fénysétáig
Vízkereszt napjával kezdetét veszi a farsangi időszak, amellyel elbúcsúzunk a karácsonyi ünnepkörtől, az óévtől, kezdetét veszi a féktelen mulatozás, és persze a tavasz utáni vágyakozás is. Ennek az időszaknak a szokásai mögött hosszú évszázadok hagyományai, hiedelmei, és a természettel együtt élő ember életének rítusai, ősi bölcsességei is ott rejlenek.
Az év végéhez és az év kezdetéhez hétköznapi szokásokká szelídült mágikus hiedelmek sokasága kötődik. A szilveszter éjszakai petárdázás és tűzijáték, vagyis a hangos durranások és az éjszakában felvillanó fényár például annak az őri szokásnak a modernkori tovább élése, amely a hosszú téli éjszakákon az élők körül settenkedő gonosz erőket szerette volna távol tartani az élők világától. A néphagyományban ilyentájt a disznó hólyagját fújták fel, és mikor kidurrantották, figyelték, hogy a macska kellőképp megijed-e: ha igen, biztosra vették, hogy a megriadt állat az átkokat és a háznépet fenyegető szerencsétlenséget is magával vitte.
Búcsú a karácsonyfától
Január 6-a Vízkereszt (Epiphania Domini, vagyis az Úr megjelenése) ünnepe, ugyanakkor a karácsonyi ünnepkör lezárásának és a farsangnak a kezdete is. Vízkereszt, vagy másnevén a háromkirályok ünnepe Jézus életéből három eseményt kapcsol össze. A napkeleti bölcsek – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – látogatását, mikor a betlehemi csillagot követve megérkeztek a Megváltó születésének színhelyére, és ajándékokkal hódoltak a gyermek Jézusnak. Az ünnep emlékeztet Jézus megkeresztelkedésére is, valamint első csodájára, mikor a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn. A katolikus templomokban e napon tartják a vízszentelést – amelyből a hívek is hazavihetnek –, illetve ilyenkor kerülhet sor a házszentelésekre is. Az ajtófélfára ezen a napon kerül fel a felirat: „20 C+M+B 25”, „Christus Mansionem Benedicat”, azaz „Krisztus áldja meg a házat”, de e három betűt szokás Gáspár, Menyhért, Boldizsár kezdőbetűiként is emlegetni, kiegészítve az adott naptári év dátumával. Ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát, a babona szerint ennek elmulasztása szerencsétlenséget is jelent – és tegyük hozzá, nagyon-nagyon sok elszáradt tűlevelet.
Jöjjön a tavasz, vesszen a tél
A most induló időszaban – két hónapon át – fejest ugorhatunk a farsangi bulikba, azzal a boldog tudattal, hogy a jelmezes örömködés egyúttal a szürke téli hónapoknak is búcsút int. Merthogy a farsang, a báli szezon ugyancsak ókori pogány szokásokat elevenít fel.
Ez az evés-ivás, mulatozás, a disznótorok és a zenés-táncos, álöltözetes felvonulások ideje, amely egyúttal várakozás is a természet újjászületésére, a tavaszra, az élet megújulására. A néphagyományban farsang farkán téltemetést tartottak, a farsangi felvonulás végén került sor a telet jelképező bábú elégetésére, vagy vízbe fojtására. Az álarcos, alakoskodó farsangi felvonulások egyik leghíresebb példája a 2009-ben az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára került mohácsi busójárás, amelyben torz pofájú maszkokat viselő farsangozók tréfás jelenteket rögtönözve ijesztgetik és szórakoztatják a falu népét – no és persze az egyre nagyobb tömegben odalátogató turistákat.
Idén Húshagyókedd március 4-ére esik, Hamvazószerdával pedig kezdetét veszi a negyven napos nagyböjt, a húsvétra való felkészülés időszaka.
Fényes kilátások
A természet változásával azonos ritmusban megjelenő, a megújulás, a napfény utáni vágyakozás jellemzi a téli időszakot, nem csoda, ha február 2-a, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe egyúttal időjósló nap is, erre a napra időzítették ama bizonyos medve fürkészését, amely a hagyomány szerint, ha meglátja az árnyékát, visszabújik még aludni, innen tudható, hogy sokáig tarthat a tél, ellenkező esetben viszont korán érkezik a jó idő.
Januárban persze még rövidek a nappalok, sokszor délután háromkor már olyan szürke minden, hogy egészen koraesti hangulatba kerülünk. Az év végi kimerültség, a fényhiány a hazai lakosság tíz százalékánál okoz téli depressziót, ami persze a földrajzi elhelyezkedésünkre is visszavezethető, sőt, ha minél északabbra megyünk Európában, annál magasabb az évszakhoz kötődő depressziósok aránya, Skandináviában például a lakosság negyedét sújtja. Szakértők szerint ennek az állapotnak a legjobb ellenszere a mozgás, főképp a szabad levegőn, ami lehet séta, kocogás, kirándulás, vagy éppen korcsolyázás. A mozgás endorfint szabadít fel a szervezetben, az arcunkat érő napfény pedig, ha minimális is, de javítja a kedélyállapotunkat. A tél derekán egyre elhatalmasodó nyomott hangulatot feloldhatja, ha ellátogatunk a fényinstallációkkal hívogató fényparkok egyikébe, mint amilyen például a margitszigeti Lumina Park, amely az esti sötétségben színes fényárral várja az érdeklődőket: a kedélyjavító fényséta egészen március 2-áig megejthető a parkban, természetesen csak sötétedés után.
A Light Art Museum a fénnyel folytatott művészeti kísérletek helyszíne, amely ha természetes fényekkel nem is kecsegtet, de különleges élménnyel, tapasztalással és futurisztikus látványvilággal mindenképpen.
