Filmkritika
Volt kollégái végeztek kíméletlenül az idős, beteg színésszel?
Október 31-től játsszák a mozik a hét Kossuth-díjas színész szereplésével forgatott, Ma este gyilkolunk című, új magyar filmet. A krimi-vígjátékról alkotott véleményünk az alábbiakban olvasható.Tolnai Tivadar (Kern András) beköltözik a Pirandello nevét viselő, vidéki színészotthonba. Nem teljesen önszántából tett így, és amúgy is nyomasztja az öregedés – no meg az, hogy éppen nincs munkája –, ezért nem fogja vissza magát: a létesítmény lakóinak tudtára adja, hogy magánál gyengébb színésznek tartja őket. Ezzel persze nem lopja be magát a szívükbe, de hidegen hagyja, hogy utálják – mintha megszokta volna.
Így csak akkor támad fel az érdeklődése, amikor az otthon egyik lakója elhalálozik. Tolnai annak idején ugyanis a Radeczky hadnagy – a nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb tévésorozata – főszereplője volt, és azóta nem tud, de nem is igazán akar szabadulni e szereptől.
Saját szakállára kezd hát nyomozni a Pirandellóban, hogy kiderítse, melyik volt kollégája végzett az áldozattal, ugyanis meggyőződése, hogy a néhai színész nem természetes okokból kifolyólag távozott a túlvilágra. Mivel az összes lakó gyanús neki, csupán a létesítmény fiatal ápolónője, Lili segítségét fogadja el. A hadn… Tolnai hamarosan szagot is fog – de mi van, ha a kezdet kezdetétől rossz nyomon jár?
A műfaj rajongói e pár soros ismertető alapján gyanítani kezdhetik: a Ma este gyilkolunk a bűnügyi történetek Agatha Christie-i típusát veszi alapul, melynek lényege: egy zárt helyszínen gyilkosság történik, és mert valamennyi jelenlévőnek volt oka, lehetősége és eszköze, hogy kivitelezze az aljas tettet, az igazság kiderítésén munkálkodó személynek „csak” annyi a teendője, hogy a lehetséges elkövetők között rátaláljon a ténylegesre, vagy ténylegesekre.
A film plakátja a szintén a Christie-i hagyományokat újraértelmező, nagy sikerű Tőrbe ejtve (2019) című amerikai film plakátját idézi. Csakhogy ahogy egy bűnügyi helyszín vizsgálatakor, úgy egy film esetében sem hagyhatjuk, hogy megtévesszen minket a látszat.
A Ma este gyilkolunk esetében ugyanis hiába emlegetnénk a hazai bűnügyi filmtermés olyan darabjait, mint például A nyomozó (2008), A martfűi rém (2016), A Viszkis (2017), a Valan – Az angyalok völgye (2019), vagy Az unoka (2022). Nem, e film inkább olyan alkotásokkal tart rokonságot, mint a magyar Hatásvadászok (1983), a francia Színészek (2000), esetleg a spanyol Út a díjesőig (2021). De akár az amerikai Játsz/Ma (1997) is eszünkbe juthat a film kapcsán.
A Ma este gyilkolunk koncepciója tehát meglehetősen érdekes. És ami annak megvalósítását illeti?
Nos, a zsáner ismerői örömmel nyugtázhatják, hogy a készítők számos, a krimi műfajára tett utalást rejtettek el alkotásukban – Tolnai például ugyanúgy pipázik, mint Arthur Conan Doyle halhatatlanná vált Sherlock Holmesa, vagy a Georges Simenon által megalkotott Maigret felügyelő –, és arra is ügyeltek, hogy bemutassák a filmek és a filmezés iránti rajongás megnyilvánulási formáit. Az egyik jelenetben megszólaló mobiltelefon csengőhangja így A Tenkes kapitánya főtémája, egy másikban meg arról értesülünk, hogy az adott szereplő részt vett a Menekülés a győzelembe című, 1981-es Stallone-film magyarországi forgatásán.
Az odafigyelés a helyszínválasztásban is megnyilvánult: a színészotthon belső terei kellőképpen hangulatosak, parkja kellemes a szemnek – a ráckeresztúri Brauch-kastély, és a képeket komponáló Balázs István Balázs operatőr tehát kiválóan megfelelt.
A központi karaktereket megformáló színészek alakítására sem lehet panasz: Kern András remekül hozza az önbizalom-túltengéstől hajtott, ám idős korára partvonalra szorult, kissé megkeseredett színészlegendát. És amikor elénekli a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című dalt – amelyet azóta több előadó is műsorára tűzött, de eredetileg az Ez van! című, 1989-es Kern-lemezen jelent meg –, számos nézőnek támadhat kellemes aha-élménye, amely sokban emlékeztet a zenerajongók azon élményére, melynek során tudatosul bennük: egy több évtizede létező együttes egy korai, ám emblematikussá vált slágerét választotta ráadásszámnak egy koncerten.
Hermányi Mariann kiemelkedő teljesítményt nyújt Lili szerepében, a nagynénje miatti felelősségérzettől hajtott, ezért önmagát elsikkadásra ítélő, figyelmes és empatikus nővér megformálásakor – jelenlétének erejét fokozza, hogy bizonyos beállításokban, bizonyos megvilágításban olyan, mintha a nagy németalföldi festők valamelyik megelevenedett nőalakja volna.
Keresztes Tamás és Pál András két zenei áttörésre vágyó – ám a techno alapokkal megtámogatott lakodalmas stílus legmélyebb bugyrainak elhagyására nem is gondoló –, elfuserált figurát alakít. Slágerük, a Szerelem, keresem valamennyi igénytelen „bulihimnusz” paródiája, egyben kíméletlen kritikája. Összességében kevésen múlik, hogy Fűrész Feri és Pizzás Zsolti nem lopja el a show-t a fontosabb szereplőktől.
Már csak azért is, mert a többi karakter már kevésbé emlékezetes. A forgatókönyv – a stáblista szerint Monori Abigél jegyzi, de ez álnév: Köbli Norbert rejtőzik mögötte – ugyanis nem biztosít elég teret, lehetőséget arra, hogy hús-vér alakokká váljanak, és érdemben hozzájáruljanak a cselekmény előrébb viteléhez. És a vázlatosan megrajzolt, papírízű figurák életre keltése során – amelyek közül nem egyet akár ki is lehetett volna hagyni a történetből – még a legjobb képességű színészek sem képesek csodákra.
(A magunk részéről például a Pogány Judit által megformált karakter esetében találtuk különösen zavarónak a készítők figyelmetlenségét e téren, de a Nemzet Maníros Színészét alakító Hámori Ildikónak sem igazán jutott lehetőség, hogy kibontakozhasson.)
A cselekmény súlypontozása és a film tempója szintén hagy maga után kívánni valót: az első negyven perc kissé lassú és eseménytelen. A Christie-i recept szerint ilyenkor a szereplők bemutatására, a konfliktusháló felrajzolására, az árulkodó jelek néző elé tárására kell helyezni a hangsúlyt, és a Ma este gyilkolunk igyekszik is megfelelni e szabálynak. Csakhogy ahogy a karakterek bemutatásakor nem végez elég alapos munkát, úgy a cselekmény egyik motorját képező bűnügy sem igazán érdekfeszítő és rejtélyes – a krimi királynőjének lenyűgöző munkássága ötletesebben megtervezett, leleményesebben kivitelezett, izgalmasabban elmesélt eseménysor konstruálására is indíthatta volna a készítőket.
Ó, és még valami: a filmből csaknem teljes egészében hiányzik a feszültség, ami egy magát krimiként is meghatározó alkotás esetében kimondottan szerencsétlen.
Száz szónak – és ezer, a tettest leleplező, a detektív zsenialitását igazoló, záró összejövetelnek – is egy a vége: a Ma este gyilkolunk bűnügyi filmként nem teljesít igazán jól. Aki tehát egy érdekfeszítő, csavaros krimit vár, jó eséllyel csalódni fog benne. Aki viszont egy csetlő-botló vígjátékot, amely alapvetően a színészlét velejáróiról, a színjátszás öröméről és a színészek egójának méretéről szól, de ezen túl a látszat és a valóság távolról sem egyértelmű viszonyával, no meg az időskori újrakezdés esélyeivel is foglalkozik, bizonyára szerethető alkotásnak találja majd.
(Ma este gyilkolunk. Magyar krimi-vígjáték. Rendezte: Fazakas Péter, 2024. A mozipremier dátuma: október 31. Forgalmazza az InterCom.)