Igen, ő Wittner Mária, immár az örökkévalóságba belépett nemzeti hőseink egyike, aki 2022. szeptember 14-én tért meg Teremtőjéhez. Engedtessék meg némi személyesség, mert azóta is gyakran gondolok rá: tíz nappal halála előtt beszéltem vele utoljára telefonon. Mária hívott, mint oly sokszor.

Hirdetés

Szeretlek benneteket!

– üzente a Demokrata szerkesztőségének, egyben személyemen keresztül az erdélyi EMI-táborok szervezőcsapatának, akiknek gyakori és megbecsült meghívottja volt. Mint kiderült ez, volt a búcsú. Szavai, hangja örökké a fülemben és a szívemben cseng.

Ezért volt megrendítő, mégis felszabadító élmény a 217 nap című film, ami dokumentarista és dokumentum-játékfilmes eszközökkel idézi fel ötvenhatos szabadságharcos hősünk helytállását. A film két szálon fut, alapja, gerince a rendező, Koltay Gábor 2010-es portréinterjúja Wittner Máriával, akinek emlékeit, élményeit játékfilm-jelenetek nyomatékosítják, a főszerepben Szász Júliával.

Az 1956. októberi harcok, a börtön válogatott embertelensége, a megtörhetetlen hitből fakadó kemény helytállás, a címet ihlető 217 nap siralomház, a bajtárs-barátnő Havrilla Béláné Sticker Katalin kivégzésre hurcolását követő összeroppanás, a meggyilkoltak emlékének őrzésére tett, az 1990-es félfordulat után valóra váltott fogadalom és végül amaz emlékezetes, a hazaáruló gyilkosokat és utódaikat erkölcsi hullává nyilvánító 2001-es parlamenti beszéd a szálegyenes, az igazságtól és a magyarságtól soha el nem téríthető, fájdalmas emlékekkel, mégis határtalan szeretettel élő Wittner Mária feledhetetlen alakját hozta újra elénk.

És ő szelíden figyelmeztet ma és mindörökké, hogy tartozunk a mártíroknak, a hősöknek, nem utolsósorban magunknak, az örök nemzetnek azzal hogy tovább visszük azt az annyiszor meggyalázott, átlőtt, összevérzett, mégis diadalmas lobogót. Mária pedig segít, közbenjár értünk.

Kapcsolódó cikkünk