Zene és szerelem

Teréz, Jozefin és Ferenc. Három Brunszvik testvér, akikhez más-más módon ugyan, de életre szóló kapcsolat fűzte Ludwig van Beethovent. Teréz műveltségével, Jozefin szépségével vette le a lábáról, Ferencre pedig barátként és mecénásként egyaránt számíthatott. A család és a zeneszerző kapcsolata 1795-ben kezdődött, amikor az özvegy édesanya, Seeberg Anna bárónő előfizetett Beethoven három korai darabjának kottájára. Így szinte törvényszerű volt, hogy amikor 1799-ben lányaival, az akkor huszonnégy éves Terézzel és a húszéves Jozefinnel Bécsbe utazott azzal az alig titkolt szándékkal, hogy megfelelő férjet találjon nekik, a zeneszerzőt is felkereste. Jóllehet Beethoven általában nem szeretett tanítani, a Brunszvik lányokkal kivételt tett. Több mint két héten keresztül zongoraórákat adott nekik, búcsúzóul pedig Goethe Rád gondolok című versének kottáját jegyezte be emlékkönyvükbe. Feltehetően Jozefinbe azonnal beleszeretett, Terézzel pedig szellemi téren találták meg a közös hangot.

– Beethoven Teréz és Jozefin révén ismerkedett meg később Ferenccel, akire szinte testvéreként tekintett, és akinek martonvásári kastélyában többször is vendégeskedett az 1800-as évek elején – vázolja a Beethoven és a Brunszvik család kapcsolatának történetét Molnár Dénes, a múzeum munkatársa. – Azt biztosan tudjuk, hogy 1800-ban járt Magyarországon, a József nádor felesége, Alekszandra Pavlovna tiszteletére rendezett ünnepségsorozat zárókoncertjén, ahol zongorára és kürtre írt új darabját mutatta be Punto kürtművésszel közösen a budai Várszínházban. Feltehetően ekkor Martonvásárra is ellátogatott, ám 1806-ban már dokumentáltan hosszabban időzött a kastélyban, és szinte bizonyos, hogy itt fejezte be a Ferencnek ajánlott Appassionatát, mint ahogy neki dedikálta az 1809-ben írt op. 77-es zongorafantáziát is.

Hiába alakult ki azonban kölcsönös szimpátia Jozefin és a zeneszerző között, a köztük lévő vagyoni és rangbéli különbség nem tette lehetővé, hogy összeházasodjanak. Seeberg Anna lányát inkább egy gazdagnak hitt, ám, mint később kiderült, elszegényedett, ráadásul idősödő galériatulajdonos grófhoz, Joseph Deymhez adta. A gróf halála után Beethoven kérőként talán újra próbálkozhatott volna, de a végrendelet a négy közös gyermek gyámságának jogát úgy ruházta Jozefinre, hogy egy rangon aluli házassággal rögtön elvesztette volna.

– A harminc év után újragondolt, területileg kibővített, tematikailag is korszerűsített kiállítás sok-sok zenével, interaktív módon dolgozza fel Beethoven és a Brunszvik család kapcsolatát, ezen belül Jozefinnel való, romantikus regénybe illő viszonyát – kalauzol végig bennünket a tárlaton Molnár Dénes. A séta közben belehallgatunk a hőn áhított hölgy ihlette Waldstein-szonáta Adagio tételébe, ismertebb nevén az Andante favoriba, melynek dallama Jozefin nevét ismétli, majd beleolvasunk a zeneszerző halála után egy rejtett fiókból előkerült, a „halhatatlan kedveshez” írt, három részből álló, címzés és évszám nélküli levélbe is. Bár a kutatások szerint a címzett egyaránt lehetett a Brunszvik lányok unokatestvére, Giulietta Guicciardi, egy frankfurti kereskedő felesége, Antonie Brentano, esetleg a Für Elise múzsája, Therese Malfatti is, a korábbi levelezések alapján csaknem biztos, hogy az írás Jozefinhez szólt. Beethoven a gyermekkori barát, Franz Gerhard Wegeler német orvos feljegyzései szerint amúgy „mindig szerelmes volt, és ez az érzés többnyire a legmagasabb hőfokon töltötte el”. A már említetteken túl Erdődyné Niczky Mária grófnéhoz és Keglevich Babette hercegnéhez fűződő kapcsolataiból szintén remekművek születtek, amelyeknek a martonvásári tárlat a „rejtélyes szoba” elnevezéssel különtermet is szentel.

Szintén önálló szekció foglalkozik Beethoven magyarországi kapcsolataival, ahogyan a Brunszvik család tagjaival is, különösen részletesen azokkal, akik személyes kapcsolatba kerültek a zeneszerzővel. Interaktív időutazás keretében részletesen megismerhetjük a kort, amelyben élt és alkotott, valamint Martonvásárt, azon belül is a Brunszvik-birtokot. A virtuális valóság és egy XI. századi animáció segítségével 1775-től követhetjük nyomon a terület történetét, amikor is Jung József tervei alapján elkészült a barokk stílusú katolikus templom, amely utóbb szerves része lett a később, már az ifjabb Brunsz­vik Antal és felesége, Seeberg Anna bárónő személyes irányításával építtetett földszintes barokk kastélynak. Ezzel párhuzamosan hazánk egyik legszebb parkját, azt a Hein­rich Nebbien tervezte, jelenleg negyvenhektáros angolkertet is bejárhatjuk, amelyben többek között olyan különleges növények találhatók, mint a mocsárciprus, a páfrány­fenyő, a balkáni vadgesztenye, a japán akác, a csörgőfa vagy az amerikai szivarfa.

A korabeli bútorokkal berendezett egykori vendégszobában egy Graf zongora, egy cselló, egy hegedű és egy brácsa idézi fel nemcsak Beethoven, de a zeneszerető Brunszvik család emlékét is. Ugyanitt egy medalionba zárva őrzik a zeneszerző néhány hajszálát, amelyek kalandos úton, a pécsi székesegyház egykori orgonistája és karnagya, Hölzl Szeráf Ferenc ajándékaként kerültek előbb a Pécsi Dalárdához, majd Martonvásárra: „A Pécsi Dalárdának ajándékozom Beethoven egyik hajfürtjét. Ezt a hajfürtöt az én immár meghalt barátom, Sauter Ferdinánd ismert költő, Beethoven halálos ágyán, kinek elhalálozási napja 1827. március 26-a, 27-én levágta, és […] saját kezűleg nekem ajándékozta.”