Szefcsik Zsolt

– Harminc évvel ezelőtt, 1994 őszén alakult meg az Erdődy Kamarazenekar. Mi volt akkor a legfontosabb célja az együttesnek?

– Az akkor még pályakezdő, fiatal kollégáimmal a klasszikus zenei repertoárt szerettük volna magyar vagy magyar vonatkozású művekkel bővíteni, illetve újra bemutatni a már elfeledett hazai darabokat. Ebben nagy segítségünkre volt a Zenetudományi Intézet, majd jómagam is egyre több helyen el kezdtem el kutakodni, így többek között az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárában, később pedig vidéki, sőt külföldi gyűjteményekben is. Ennek köszönhetően mára már száznál több Magyarországhoz kötődő művet tudtunk bemutatni vagy újra bemutatni, de készítettünk 18 lemezfelvételt is, melyek mindegyike tartalmaz magyar vonatkozású darabot, a legtöbb esetben első felvételként. Talán nem túlzás kijelentenem, hogy mára mi vagyunk a legkiterjedtebb magyar vonatkozású repertoárral rendelkező zenekar.

– És mi a helyzet a kortárs magyar zeneművekkel? Azok mennyire képezik az együttes repertoárjának részét?

– Folyamatosan igyekszünk azokat is műsorra tűzni, van olyan zeneszerző, akivel különösen jó kapcsolatot alakítottunk ki az idők során. Ilyen például Orbán György, ő több kamarazenekari művét is nekünk ajánlotta, vagy Gyöngyösi Levente, akinek a 2012-es Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutattuk be nekünk ajánlott Lukács Passióját.

– Az együttesre jellemző, hogy szívesen koncertezik kastélyokban, így például Eszterháza, Gödöllő vagy Keszthely mellett felléptek már Tatán, Dégen és Szabadkígyóson is. A helyszín meghatározza az egyes koncertek műsorát is?

– Mindenképpen. Mielőtt összeállítanánk az adott koncertet, mindig utánanézek, hogy előttünk milyen műveket játszottak már ott. A veszprémi érseki palota dísztermében például kizárólag olyan darabokat játszottunk, ami a Veszprémi Érsekség levéltárában megtalálható.

– És mire számíthatunk, milyen műveket hallhatunk majd a Vigadóban 2024. december 2-án, az együttes jubileumi koncertjén?

– Régóta érlelődik bennem egy műsorterv, amelynek a Zenék Párizsnak címet adtam. A koncerten így négy olyan darabot hallhat majd tőlünk a közönség, amelyet ugyan Párizsban mutattak be, de érdekes módon egyik mű szerzője sem volt francia. Ilyen Cherubini Médea című operája, melyet 1799-ben mutattak be vagy a fiatalon elhunyt baszk szerző, Juan Chrisostomo Arriaga egyetlen fennmaradt szimfóniája, melyek mellett felcsendül Chopin Andante spianato et Grande Polonaise című műve is. A koncert talán legkülönlegesebb darabja azonban a már Franciaországban született, de angol származású George Onslow első szimfóniája lesz, melyet először hallhat majd itthon a közönség. Az est szólistája Bogányi Gergely, karmestere pedig a korszak specialistája, a Dél-afrikai származású, Svájcban élő Gérard Korsten lesz.

Hirdetés
Korábban írtuk