Zengő szobraink

– Kamaszkora óta gyűjti a hazai harangok adatait, fényképeket és videókat készít róluk, amelyeket nemcsak a Magyarharangok.hu weboldalon, de a saját YouTube-csatornáján és a Facebook-csoportjában is megnézhetnek és meghallgathatnak az érdeklődők. Honnan ered a harang használata, vagyis mióta harangoznak tulajdonképpen?

– Egy legenda szerint a nolai Paulinus püspök Kr. u. 394-ben álmot látott, melyben az angyalok gyönyörűen csilingelő virágszirmokat legyintgettek a szeme előtt. A látomás hatására a püspök arra kérte a helyi rézműveseket, hogy készítsenek neki egy rézvirágot. Ez a „campana” lett aztán az első harang, és innen terjedt el a kereszténységben. A legendának azonban ellentmondanak a történelmi és régészeti kutatások, hiszen az ázsiai és a kínai kultúrában már Jézus előtt ezer évvel is használtak harangot, mint, ahogyan kelta és szkíta sírokban is találtak a gonosz elűzésére szolgáló kisebb harangokat, csengettyűket. Sőt, a Bibliában is akad ilyenre utalás, igaz, Mózes csak azokról a csengettyűkről beszél, amelyek Áron főpapi ruháját díszítették. Arra, hogy ma miért is használjuk a harangot jeladásra, a legvalószínűbb magyarázat, hogy a kereszténység elterjedésének idején a szerzetesi közösségekben csengettyűkkel adták hírül a mise kezdetét. Ezt a szokást nagyon hamar átvették a templomok, és így lett a harang az imára és a misére hívás hangszere.

– Ha már itt tartunk: képzőművészeti alkotás a harang vagy hangszer, zeneszerszám?

– Tulajdonképpen mindkettő. Minden harang egyedi öntészeti alkotás, ám mivel meghatározott hangon, sőt hangokon kell megszólalnia, zenei tárgy is egyben. A harangot hangokra hangolják, van alaphangja és felhangjai. Ahhoz, hogy a hangzása kellemes legyen, ezeknek a hangoknak harmóniában kell lenniük egymással. A harangokat ezért zengő szobroknak is nevezik.

– Mitől függ egy harang hangzása?

– Leginkább a tömegétől, hiszen egy több ezer kilogrammos harang teljesen másképp szól, mint egy kis csengettyű, de szerepet játszik benne a fal vastagsága is. Máig Európában, elsősorban Nyugat-Európában vannak a legszebben csengő, legnagyobb méretű harangok.

– A harangokat általában képekkel és feliratokkal díszítik. Jellemzően miről árulkodnak ezek?

– A katolikusoknál általában annak a szentnek a domborműve kerül a harangra, akinek a tiszteletére készült, és a felirat is hozzá kapcsolódik. A protestánsok legtöbbször bibliai igékkel és olyan szimbólumokkal díszítik, mint a kehely vagy a Luther-rózsa. Persze vannak kevésbé szokványos dolgok is, így például a harkai kisharang, amelyen I. Ferenc József császár és magyar király arcképe található. Ugyanakkor a feliratokról nagyon sokszor az adott kor világa, uralkodó érzülete köszön vissza, így a trianoni döntés után a fájdalom, míg a II. világháborút követően a pusztulás és a békevágy. De van példa arra is, hogy maga a harangöntő írt egy verset a harangra. A kárpátaljai Egry Ferenc például ezt: „Hangom hívja Isten imádására / elkíséri utolsó útjára / e Földnek halandó vándorát, / Vész, ha támad, s rémes lángja pusztít, / kondulásom minden embert buzdít / védelmezni egymás vagyonát.”

– A harangöntő ebben a versben voltaképpen a harang különböző funkcióit sorolja fel? Merthogy nemcsak imádságra hívott, de időjelzésre is használták, sőt, különböző veszélyekre is figyelmeztetett.

– A harang elsődleges funkciója valóban az imádságra való hívás, ezt a reggeli, a déli és az esti harangszó jelzi. A római katolikus egyházban mindez péntek délutánonként három órakor a Krisztus halálára emlékező harangzúgással egészül ki. De a harang szavából lehet tudni azt is, ha egy településnek halottja van. Ráadásul a harangszóból az is kiderül, hogy a halott férfi-e vagy nő. Merthogy kialakult egy jelrendszer, miszerint ha férfi hunyt el, először a legnagyobb harang szólal meg, majd az összes együtt, ha nő, akkor a középső, ha pedig gyermek, akkor a legkisebb.

– És melyiket hívjuk lélekharangnak? Az mikor kondul meg?

– A római katolikus templomokban általában a legkisebb harang. Ez elsősorban az esti harangozás után a halottakért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért való imádságra szólítja fel a híveket. De mindezek mellett van még az istentiszteletre, misére hívó harangozás, illetve a harangok félreverése régen mindig valamilyen veszélyre hívta fel a figyelmet. Amikor ugyanis a harangnyelv csak a palást egyik oldalát ütötte, az emberek a ritmusból egyből tudták, hogy baj van. Félreveréssel nemcsak tűzvészt, hanem árvizet is jeleztek, sőt, némely vidéken máig tartja magát az a hiedelem is, hogy a harangok hangja elűzi a felleget, megtöri a jeget a vihar idején. A budai karmelita kolostorban – mely valaha templomként működött és tornya, így harangjai is voltak – maradt is fenn egy 1740-es feljegyzés, miszerint egy jeges felhő közeledtével a budaiak meghúzták a karmelita templom nagy harangját, így a szőlők megmenekülték a jégkártól.

– A harangok alapanyaga alapvetően bronz. Készülhetnek másból is?

– A legszebben csengő harangok mindenképpen bronzból készülnek. Ez a rézötvözet azonban drága, így az egyházak sokszor nem tudják megfizetni. Ezért az 1980-as években két képzőművész, Jenei Tibor és Oborzil Edit kitalálta, hogy alumíniumból fognak harangot önteni. Mivel azonban az alumínium nem ad hangot, szabadalmuk lényege, hogy a harang felső részébe, azaz a palástba réseket vágnak. Az alumíniumharangoknak azonban, miközben képzőművészetileg szép alkotások, borzasztóan rossz, hordószerű hangjuk van, nem veszik fel a versenyt a bronzból készült társaikkal. De ha már az anyagnál tartunk, mindenképpen meg kell említeni az acél- és vasharangokat is, amelyek egy fokkal jobbak az alumíniumnál. Ilyeneket az 1850-es években először a németországi Bochum város acélgyára kezdett el önteni, és olykor még szállítással együtt is olcsóbb volt őket megrendelni, mint itthon bronzharangot öntetni.

– Pedig a harangöntő a XVIII–XIX. században nagyon elterjedt szakma volt Magyarországon. De mi a helyzet ma, hány harangöntő működik az országban?

– Országhatáron belül mindössze egy. Gombos Ferenc Őrbottyánban önti a harangokat, míg a határainkon túl Rozsnyón és Székelyudvarhelyen működik még műhely.

– A harangöntők mellett eltűntek a harangozók is, akik egykor fontos szerepet játszottak egy-egy gyülekezet életében. Ritka kivétel ez alól ön, aki 2013 óta a pestszentlőrinci evangélikus templom harangozója.

– Harangozónak lenni komoly, egyfajta gondnoki megbízatás volt, amit az is jelez, hogy a harangozó sok helyen a lelkészlak mellett saját házat is kapott. Hiszen bármi történt, készenlétben kellett lennie. Ám mára nemcsak a harangozószakma, de vele együtt a harangozás is elvesztette a jelentőségét. Sok helyen már előre beprogramozzák, hogy mikor és melyik harang szólaljon meg. Csupán néhány helyen maradt meg a hagyományos, kötéllel működő harang. Mint például itt, a mi templomunkban.

– 2022-ben Budapest harangjai címmel könyvet is megjelentetett, amelyben olvasmányos módon foglalja össze a hazai harangtörténetet, illetve néhány érdekesebb fővárosi harangot részletesebben is bemutat. Melyek ezek közül a kedvencei?

– Talán kettőt emelnék ki. Első helyen mindenképpen a saját, pestszentlőrinci harangunkat, amely 2013-ban Bátaapátiból került hozzánk. Ezt jóval régebben, 1791-ben készítették Üveghutára, de a település a II. világháború után elnéptelenedett, mivel sváb lakosságát kitelepítették. A templom tégláit a környékbeliek széthordták, csak a tornya maradt meg. A harangot Bátaapáti evangélikus templomába menekítették, ahol hatvan évig némán emlékeztetett az elpusztult Üveghutára és a kitelepített emberekre. Ma nálunk zúgásával teszi ugyanezt. Érdekes története van a Szent István-bazilika egyetlen eredeti harangjának, a Mária-harangnak is, amelyből az I. világháború idején ágyút szerettek volna önteni, így be akarták olvasztani. A hívek különleges hangzására hivatkozva azonban kérelemmel fordultak Apponyi Albert kultuszminiszterhez, aki személyesen is meghallgatta a harangszót. A Mária-harangról az a hír járta, hogy anyagába ezüstöt is öntöttek, ennek köszönhetően maradhatott a Bazilika tornyában, így 1944 és 1990 között egyedüliként hirdette ott Isten dicsőségét.