Zsákbamacska minden szinten

Az Eisemann Mihály–Szilágyi László szerzőpáros neve manapság csak az operett történetében járatosaknak mond valamit, holott a maguk korában, a két világháború között mindketten népszerű alkotók voltak.

Szilágyi László librettistaként olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Fényes Szabolcs, Huszka Jenő, Zerkovitz Béla. És persze Eisemann Mihály, akinek alkotói mérlege igencsak imponáló: több mint háromszáz dalt írt – melyek közül alighanem az Egy csók és más semmi, az Én és a kisöcsém vagy a Köszönöm, hogy imádott a legismertebb –, és operettjeinek száma meghaladja a harmincat!

A Zsákbamacska e páros 1931-es együttműködésének eredménye. Kortárs fogadtatását jól mutatja, hogy annak idején nemcsak német (Die Katz im Sack) és angol (Happy Week-End), de dán nyelvű változat is készült belőle (Katten i sækken)! E darabot tűzte októberben műsorára az Újszínház, Éry-Kovács András rendezésében és átdolgozásában, az így létrejött legújabb verziót pedig nem a szó hagyományos értelmében vett operettként, inkább zenés komédiaként lehet definiálni.

Senkit sem fog meglepni: a Zsákbamacska cselekménye a szerelem és a házasság körül forog. A Városligeti Műjégpályán játszódó első felvonásból kiderül: Mancika és Ladányi Kont szeretik egymást, de a lány anyja rossz szemmel nézi ezt a kapcsolatot, hiszen a férfinak kevés pénze van, adóssága viszont annál több. Ezért arra biztatja Mancit, hogy vagyonos emberhez, például egy arisztokratához menjen feleségül – és ha nyitott szemmel rója a köröket, akár a jégen is találkozhat eggyel, hiszen manapság divat polgárlányt elvenni!

Aztán Kont tűnik fel: a létesítmény titkárát, Gáthy Ervint győzné meg arról, hogy találkozzon az unokahúgával, Kovács Sárival, aki régóta szeretné őt megismerni, és épp e célból érkezik Zalából a fővárosba. Ervin azonban gyanakodni kezd, hogy be akarják ugratni egy házasságba, és kijelenti: nem érdeklik a falusi libák, neki a fiús lányok tetszenek, akik ugyanúgy a motorkerékpárok és a sebesség megszállottjai, mint ő, és akiket nem zavar, hogy nála legfeljebb három napig tart egy szerelem.

Sárit nem rettenti vissza mindez. Hogy célt érjen, úgy tesz, mintha pontosan olyan lány volna, mint amilyet a fiatalember leírt.

Ezt követően egy Kelemen nevű férfi jelenik meg. Kont ugyanis tartozik neki a lakbérrel, és egy trükk segítségével próbálja becserkészni, hogy végre megkapja tőle a pénzt: felhívja a műjégpálya házi telefonközpontját, úgy mutatkozik be, mint egy gróf, majd Kontot kéri a készülékhez. Több sem kell a jelenet fültanújának, a mindig éber mamának! Jelzi Mancikának, hogy feltűnt a lehetséges férjjelölt, vesse be magát nála.

A két lehetséges pár – Ervin és Sári, Kelemen és Mancika – és persze a mama végül együtt utazik a Mátrába, egy síeléssel, tánccal, ismerkedéssel töltött hétvégére. Amely aztán távolról sem bizonyul annyira kellemesnek, hiszen előkerül a kérdés: melyikük bírja tovább a maga mind terhesebbé váló szerepében?

Sári, továbbra is azt játszva, hogy a nagyvárosi módi szerint élő, modern teremtés? Vagy Ervin, akinek Sári mellett rá kell jönnie, hogy talán nem is a fiús lányokat szereti, de továbbra is ragaszkodna macsós imázsához? Vagy Kelemen, aki nemhogy nem arisztokrata, de még csak nem is vagyonos, ám a mama minden pillanatban várja, hogy megkérje a lánya kezét? A végkifejlet persze nem kétséges, de addig még hátravan egy és más…

A Zsákbamacska emblematikus slágere, a „János, legyen / fenn a János-hegyen” valamiért nem szerepel e változatban, a fennmaradó dalok nagy része viszont igen. Így felhangzik Mancika és Kont duettje, az élénk tempójú „Mancika, / üljön a taxiba, / viszem a lagziba”; Sári és Ervin ismerkedő száma, az örömteli „egy kis rúzs, egy kis hús, / egy kis vékony selyemblúz”; a Kelemen és Mancika által előadott, a gasztronómiai élvezeteket az érzékiekkel összekapcsoló „lecsó, lecsó, / lecsókolom a rúzst is rólad”; vagy a minden vesztett helyzetben elénekelhető, önvigasztaló „két szék közt a pad alatt / ne hagyd, pajtás, magadat”.

A dalok előadásán olykor érződik, hogy az Újszínház társulatának tagjai prózai színészek, de mindannyian megugorják a lécet. A Sárit játszó Bátyai Éva és az Ervint megszemélyesítő Bánföldi Szilárd között igencsak jól működik a kémia a színpadon – és azt sem lehet nem észrevenni, hogy előbbin egyformán jól áll a bőrszerkó és a mélyen dekoltált, vörös alkalmi ruha, utóbbi pedig motoros vadmacsóhoz illő magabiztossággal vezeti a színpadon is feltűnő vasparipát.

Gregor Bernadett kellően idegesítő, komikus figurává teszi a lánya sorsát vaskézzel irányító, rámenős anyát, de amikor a Mancikát játszó Nemes Wandával együtt összetörten előadja, hogy „mily nehéz ma lánynak lenni, / mily nehéz ma férjhez menni”, a néző a boldogtalan házasságban élő, alapvetően magányos asszonyt is meglátja benne. És ha már Nemes Wanda került szóba: Bátyai Évával együtt megtanult korcsolyában táncolni, ami semmiképp sem lehetett könnyű feladat.

A Zsákbamacska legújabb verziója tehát kellemes szórakozást kínáló, könnyed darab. Nemcsak azt érzékelteti a befogadóval, hogy a maga idejében miért bizonyult annyira népszerűnek, de arról is meggyőzi, hogy – némi átdolgozást, aktualizálást követően – még ma, a 2020-as években is működőképes alkotás.

Aki azért ül be rá, mert kacagásra vágyik, semmiképp sem fog csalódni benne. Ahogy az sem, aki a színészekkel együtt dúdolná a könnyen megjegyezhető dallamokat. És bár egy operett esetében nem feltétlenül érdemes mélyfúrásokat végezni, annak sem kell bosszankodnia a lelethiány miatt, aki mégis megpróbálja. Hiszen a komédia nem kívánja elhallgatni például azt, hogy ha házasságról van szó, az emberek nagy része hajlamos az anyagilag előnyösebb, jobb parti mellett dönteni, és avégett, hogy pénzes kiszemeltje végül őt válassza, kisebb-nagyobb hazugságoktól sem riad vissza.

És a címen is el lehet gondolkodni: mi is a zsákbamacska? Az alkotók által sugallt, legkézenfekvőbb válasz: a párkeresés és -találás. De ha tovább tűnődünk, akár odáig is eljuthatunk, hogy a szerelmet és a házasságot is lehet ekként jellemezni – és innen csak egyetlen lépést kell tennünk gondolatban ahhoz, hogy magát az életet is felvegyük a listára.

Nem is olyan rossz egy operettből lett zenés komédiától, ugye?