Hirdetés

Nemrég a Balatonnál töltöttünk néhány napot, és a 71-es út mellett, egy évtizedek óta működő – korábban nagyon kedvelt, majd átalakított – étterembe mentünk ebédelni. Előzőleg megnéztem a neten, van menü! A külső térben ültünk le, ahol volt még árnyékos hely. Nemsokára megjelent egy faarcú kamasz fiú, és szó (köszönés) nélkül letett elénk két étlapot, és annyit kérdezett: „Italt?” Ebédelni jöttünk, de még kérek kétszer két deci szódavizet, közöltem vele. „Csak háromdecis poharunk van, válaszolta!” És mi a gond?, kérdeztem. A Faarcú szó nélkül elment.

Nem túl hamar visszatért, és közölte: találtunk kétdecis poharat, egyúttal letette az asztalra a szódavizet. (Brávó!)

Van-e maguknál menü, mert a neten láttam, de az étlapon nem szerepel, kérdeztem. „Megkérdezem”, közölte a Faarcú. Később visszatért. „Van menü”, közölte! És mi a menü, ha azt is megtudhatnám, kérdeztem. „Ja, igen”, mondta a Faarcú, és elősorolta a menüt.

Ezután rendeltem. 28 perccel később a Faarcú kihozta a két levest csészében, ehetetlenül forró volt. Amikor a Faarcú megint a közelben járt, kértem, hogy hozzon két levesestányért. „Minek?” Elmagyaráztam, hogy minek! A Faarcú szó nélkül elment, majd kihozta a két tányért, és ugyancsak szó nélkül letette az asztalra.

Eközben egy másik asztalnál a vendégek próbálkoztak a napernyőt felhúzni. A Faarcú végignézte, de csak a vendégek többszöri kérésére ment oda segíteni, végül neki sem sikerült!

A főétel sem volt különb, mint az eddigi kiszolgálás, de most nem ez a téma.

Ez volna egy több évtizedes múltú balatoni étterem jelenlegi színvonala? Hát ez! Meglepett, hogy ilyen szakképzettség nélküli, semmihez sem értő, udvariatlan gyerek a felszolgáló, de az még inkább meglepett, hogy a tapasztaltak alapján mindez a tulajdonost sem érdekli. Vélhetően a legolcsóban megszerezhető „munkaerő” a lényeg! Csak így nem lesz elégedett vendég, és ennek azért híre megy ám, kedves tulajdonos!

Kapcsolódó cikkünk