A Föld napja – Sötét jövő

Április 22-re böktek valaki felelősök, hogy akkor legyen a Föld napja, akkor húzzuk fel rá ünnepi köntösét, és gratuláljunk neki, kapjon egy falat kandiscukrot, hadd érezze: ma ő az ünnepelt. Ilyenkor nemes gondolatok támadnak az emberben, már este úgy fekszünk le, hogy másnap igenis érzékenyek leszünk, s ünnepi emelkedettséggel fordulunk összegázolt Gaia földanyánk felé. Ilyenkor van alkalmunk kicsit szégyenkezni az egész évben kivagyi dölyffel csapkodott ajtajú dízelautónk okán, amely már nem látható büdös fekete füstöt, hanem a sejtfalon áthatoló nanokormot pöfög a levegőbe. Szemlét tartunk PET-palackban tartott ásványvizek, üdítők, borok, sörök, égetett szeszek során, s arcunkon átfutó felhő jelzi: ez így nem mehet tovább! Hiszen az ultrafinomra szűrt koromszemek, fékbetétporok, gumicsiszolódások, aszfaltkopások nanoméretű anyagrészeit isszuk, esszük vízben, halban, húsban, zöldségben, gyümölcsben.

No, most majd, és ezen túl – a nevezetes napon megfogadjuk a soha többét, és párás szemmel nézzük a 40 emeletnyi fényreklámokat, hallgatjuk a magukat (ott is) hirdető cégek intését: ne hagyjuk a konnektorban telefonunk töltőzsinórját, mert a fellépő örvényáramokkal etetjük meg a Föld éves készletét már augusztus elejére! S a meghatottság könnyeinek felitatása után rögtön a tőzsdei hírekhez kapcsolván, aznap először derülünk, először kapunk jó híreket. Részvényeink jól állnak, szárnyal az autóipar, mindenhol megépítik az új észak–dél és kelet–nyugat autópályákat, s ha így megy tovább, jövőre megvehetünk egy sokkal nagyobb, jobb, sokkal olyanabb autót – jobbat, mint amit a szomszéd vett tavaly.