Hirdetés

Egy sereget etetni, gyakorlatoztatni kell, különben rablóhaddá züllik. Jól tudták ezt, akik Bakócz helyébe Medicit pénzeltek a pápai trónra. Úgy tanuljuk, hogy Bakóczot szentföldi hadjáratra gondolták eltávolítani. Akkor küldték volna el, amikor az oszmán Kis-Ázsiából épp rajtunk keresztülszaladva készült elnyelni Európát. Hamarosan visszavonták a már gyülekező hadtól a megbízást, és Dózsának, a kiszemelt vezérnek haza kellett volna küldenie a titokban seregébe szökdöső, lenyomott sorsú haragosakat. Az összegyűlt tömegnek és vezéreiknek se volt ínyükre visszakullogni a biztos büntetések alá, de enni kellett – szétszéledtek hát sarcolni, rabolni, megmutatni erejüket, míg a felszított tűz végig nem perzselt az országon 12 évvel 1526, a magyar önállóság megszűnésének gyászéve előtt. Ami az óta velünk mint országgal, nemzettel történt, mind úgy és azért történt, mert 1514-ben megágyaztak minden lehetséges kifosztásnak. Onnét már az előzményekből következő egymásutániság átkát nyögjük. Azóta élünk a „nem lehet mindent megtenni, amit kell” állapotában, és gyakrabban fordult elő, hogy még azt sem tettük meg, amit meg lehetett volna.

Idén június nyolcadikán minden eddiginél nagyobb tömeg gyűlik a Hősök terére – fenyeget az öntudatra ébredt kopasz nyakú új kiskakas. Miről szólhat a 8-ára prognosztizált fenyegetés? És most meddig lesz képes a kiskakas egyben tartani a méltán dühöseket? A tömeg újra székházat rohamoz, vagy magát az Országházat, mint a 2018-as választás előtt? Netán új királyt választ a téren?

Nyakunkon egy alakulóban lévő újabb világháború, de még ha mederben tudnánk is tartani az ukrán borzalmat, akkor is lehetne olyan kifejlete, amellyel szemben az egységes országunk összefogott ereje is kevés lenne megvédeni magunkat. S lám, szervezik az elégedetlenek hadait a Hősök terére. Magyar Dózsa György Péter vásár- és közpénzfosztogató kíván szólni a zászlaja alá szököttekhez. Ezekben a játszmákban a kiosztott kártyák történelmi távlatból nézve nagyon hasonlók, ugyanabból a pakliból valók. Osztóik viszont időtlenül ugyanazok. Láthatnák az új kiszemeltek is, ha az irigy nagyravágyás nem tekerné el fejüket, és a pénz nevű szemüveg nem takarná el előlük a valóságot.

Korábban írtuk