A lengyelek barátja – A Teleki-szobrokról
Feledy BalázsFenti címmel írt beszámolót a lap 16. számában Sinkovics Ferenc arról, hogy immár Szegeden is van köztéri szobra Teleki Pálnak, s ez a harmadik ilyen mű az országban. Amikor számba veszi a korábban felállított szobrokat, ismét elköveti azt a súlyos hibát (nem először!), hogy csak a szobor helyét, avatási idejét közli, az alkotók nevét ismét csak nem, ami nézetem szerint olyan – nem először írom le –, mintha egy regénynek csak a címét adnánk meg, de szerzője nevét nem. Ráadásul a Teleki Pál-szobor alkotójának a nevét közzé nem tenni azért is bűn, mert pontosan ezekben az esetekben maguk a szobrászok is (még ma is) e mű elkészítésével egyben világnézetüket is megvallják. Tehát: a gödöllői mellszobor, amelyet elpusztítottak, majd 2009-ben újra felállítottak, Varga Zoltán Zsolt helyben élő szobrászművész, kőszobrász-restaurátor igényes munkája, a budai Várba szánt, de végül Balatonbogláron felállított Teleki Pál-szobor alkotója pedig Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész. Izgalmas adalék, hogy egy félig-meddig szintén köztéri Teleki-mű áll a budapesti Eötvös József-kollégiumban is (melynek Teleki Pál hosszú évekig kurátora volt), ami Rieger Tibor balatonboglári egész alakos munkájának igényes kisplasztikai változata.
Továbbá ez áll a cikkben: „A szegedi Teleki-szobrot Marek Brzózka lengyel képzőművész készítette.” A közzétett kép aláírása Marek Brzózkaként aposztrofálja a fiatal művészt. Ez szintén hiba. Nem kérdőjelezve meg természetesen a szobrász féllengyelségét, Marek Szegeden született, minden iskoláját itt és Budapesten végezte, szobrászként is így ismert: Brzózka Marek. Ő nem ideszármazott, ő minden szempontból a mienk (na jó: a mienk is).
Egyébként Varga Zoltán Zsolt és Brzózka Marek is Kő Pál növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán, Rieger Tibor pedig Kő Pál jeles generációs és harcostársa. Minden mindennel összefügg…