Hirdetés

Adventus Domini: Úr-jövet, várakozás Jézus karácsonyi megszületésére az azt megelőző négyhetes időszak. A keleti keresztényeknél már Szent Márton napján, november 11-én szigorú böjtökkel kezdődik. A négyes szám Krisztus négyféle eljövetelére utal. Testben megjelenik köztünk karácsonykor; beköltözik szívünkbe és megtéríti az embereket; halálunk óráján felkeres minket; végül az utolsó ítéletkor jön el. Ősi ünnep, az V-VI. századra nyúlik vissza. Csendes és ünnepélyes várakozás, hagyjuk, hogy Isten megszólítson minket. Alkalom az embertársaink iránti szeretet kifejezésére, a kiengesztelődésre. Legyen majd mit vinnünk karácsonykor a kis Jézus jászolához. Isten szeretetből küldte el Jézust hozzánk, aki életével, tanításával, önként vállalt szenvedésével és kínhalálával megváltotta az emberiséget. Ha Isten megajándékozott minket, ajándékozzuk meg mi is őt és embertársainkat, sőt ellenségeinket szeretettel! Keressük fel a magányosokat és betegeket. Már egy tál étel, ruha, meleg tekintet, pár kedves szó, képeslap csodát tehet. Legjobban a gyermekek várják a kis Jézust. Szokás volt adventkor levelet is írni Jézuskának kívánságainkról, jó cselekedeteinkről. Adventi hajnalokon megkondulnak a harangok, hívogatva az úgynevezett rorate, „aranyos”, „angyalos” misékre.

Az első adventi koszorút egy evangélikus lelkész készítette 1839-ben a hamburgi árvaház gyermekeinek. A négy gyertyából az elsőt advent első vasárnapján gyújtják meg, majd minden vasárnap eggyel többet. A 3 lila a bűnbánat jele. Az első a hitet, a második a reményt, a negyedik a szeretetet hozza közénk. Az utolsó előtti, a rózsaszín, az örömöt jelképezi. A fénybe öltözött utcákon az ablakokat feldíszítik. A köztereken, templomokban betlehemet állítanak, jászolában látja meg a Kisded a napvilágot: „Rá meleget a marha lehel…”

„Dicsőség a mennyben az Istennek, Békesség a Földön a jóakaratú embereknek” – hangzik majd el az ének karácsonykor. „Ámen. Úgy legyen!”

Kapcsolódó cikkünk