Hirdetés

A régi Kern-kabaré szarkasztikus mordulása jut eszembe egyre gyakrabban. No nem holmi vasakkal meg edényekkel gyűlt meg mostanában a bajom, hanem egy sajnálatosan terjedő nyelvi szerkezettel, amely ismét csak túlfolyik az egészséges kereteken, akár a túlkelt tészta a (vas)edény peremén. „Az elért eredmények jobbak a tavalyiakhoz képest.” „A citromban több C-vitamin van a dióhoz képest.” „Kedvezőbb helyzetben van az átlaghoz képest.” „Tavalyhoz képest az idén kevés eső esett”, hozza példának az értelmező szótár. Ma így írnák egyesek: *Tavalyhoz képest idén kevesebb eső esett. És így tovább, minden napra öt-hat képest ahhoz képest, mennyi sajtóbéli betűt gyűr magába a gyanútlan olvasó.

Nem épp tegnap koptattam az iskola padját, nem rémlik, lett volna-e erre valamiféle „szabály”, csak az rémlik, hogy nem beszéltünk így, ilyen idétlen szóduzzasztással. Természetes nyelvérzékem azt diktálja, a fokozott melléknévhez nem a képest dukál: szebb, jobb, rosszabb, bosszantóbb valaminél; jobb, mint stb. A képesttel alapfokú melléknévnek volt szokása párban állni: jó ez a többihez képest (nem pedig *jobb); ehhez képest nagy; vagy pedig: tavalyhoz képest nem változott stb. És amennyire tudom, nem túlzottan jellemző ma a flekkdíj (ha tévednék, bátran javítsanak ki), ehhez képest csak csobognak, torlódnak a betűk, valahányszor nekilendül az írásiparos, hogy két dolgot összehasonlítson.

Morgok én itt ahhoz képest, hogy a hülye nyelvi divatok terjedésének nagyjából lehetetlen gátat vetni.

Kapcsolódó cikkünk