Hirdetés

Még soha nem gondoltam annyiszor az 1956-os magyar forradalomra, mint az ukrán–orosz háború kitörése óta. Ez azért van így, mivel most is az orosz birodalom – annak idején a szovjet hadsereg, amelynek ukrán alakulatai is voltak – verte a földbe egy nemzet szabadságvágyát. Egy-egy elfojtott európai tiltakozás kivételével egyetlen hivatalos segítő szándékú megnyilatkozás sem követelte: „A magyaroknak győzniük kell!” – ahogy ma egyre hangosabban hirdeti Ukrajna érdekében a birodalmat létrehozni szándékozó Európai Unió. Kifosztás alatt állnak a tagállamok arzenáljai. Könnyű lesz ezen országokat leigázni bárkinek, akinek kedve támad rá.

Felmerül a kérdés, hogy Németország 1945-ös elfoglalása óta miért nem vonta vissza csapatait a Pentagon Nyugat- és Közép-Európából, holott az oroszok kivonultak az általuk megszállva tartott keleti területekről. Valamint Európa ’56-ban miért nem tartotta fontosnak, hogy az oroszok ellen küzdő magyaroknak segítsen? Egyszerű polgárként az alábbi válaszokat tartom valószínűnek.

Száz év óta a nagyhatalmak minden vitás kérdésben ellenünkre döntöttek.

2. Nincs annyi és olyan jó minőségű termőföldünk, aminek megszerzése növelné a támogatottságunkat.

3. Nem veszünk részt a birodalomépítésben, mert nem volt módunkban ez irányú hajlamunkat kifejleszteni.

Nagyon kiábrándító a demokráciát szavakban követelő Nyugat részéről ez a már nem is titkolt antidemokratikus és lekezelő magatartás.