Hirdetés

Elkeserítőn kevesen vagyunk, jobban porlunk, mint a szikla – döf közepébe a Demokrata levelezésében T. O. Mikházáról (13. szám). Ezt érezhetjük az európai kereszténységről is. Vagyunk, vagyunk, erősen fogyóban. Itt, maradék Magyarországon kereszténységünk legnagyobb ünnepén találunk nyíltan megvallót, de jóval kevesebbet, mint ahányan kereszténynek érzik magukat. S amit nem élünk meg, ahhoz nincs is igazán közünk.

Persze, akadnak bőven, kik se testben, se lélekben nem a Koponyák hegyére igyekeznek, hanem politikai tüntetésre. Tekereg rádióm állomásról állomásra, egyiken az szól, amit templomban kellene hallani, tanulni, másikon Varga Judit szavahihetőségét nyitogatják lóugrásos logikájú igazságbeszélők. Magyarország nem is jogállam, mert mi is az, hogy Magyarország? Itt nincs demokrácia, itt ököljog van! Még hogy egy igazságügyi miniszter ne tudjon jól elbánni a férjével, és 16-17 év alatt képtelen legyen elválni tőle! Nem is lesz itt jogállam, míg ezek vannak, és teszek rá, hogy milyen hülye mikorra tiltja meg nagypénteken a zajjal járó munkát! Majd pont ők, és pont nekem! A négy napba befér egy jó kis tüntetés is, elvégre a szabad idő az szabad idő. A lelkileg deformált kis süldő Pankotainak persze hogy a másik kibillent lelkű mellett a helye. (Ráadásul valóban olvasási, szövegértelmezési problémái vannak, amit egy öltönynadrág alól kivillanó meztelen boka képtelen elviselni.) Most léptünk a titkon lehallgatva hátba szúró becsületesek idejébe, biztos lesz köztük ha messiás nem is, legalább egy próféta. S míg el nem jön az ő ideje, még az is lehet, hogy a ma még a keresztút idején is politikailag fészkelődők magukba szállnak, bevallják bűneiket és vezekelnek, hogy bűnbocsánatot nyerjenek, hisz szenvedéseivel őket is megváltotta a Megváltó.

Korábban írtuk