Hirdetés

Másodszor láttam a Blokád című filmet. Napjaink eseményeinek fényében rajzolódott ki a filmben örökös csapdahelyzetünk. Egyik oldalon a kényszervállalkozók, akik a legkézenfekvőbb megoldást választották munkahelyük megszűnése után. A felbiztatott fuvarozók, teát, élelmet osztó tudatlanok. A másik oldalon a legitim magyar kormány, amelyet az SZDSZ igyekezett megpuccsolni.

Ezzel a csapdával kínlódunk Mohács óta: a két pogány közötti állapotnak megfelelő belső szembefordítással. Kuruc és labanc. Nemzetköziek vitorláját dagasztók szemben a nemzetért dolgozókkal. Napjainkban legfontosabb az ukránok területi integritása még azoknál is, akik a magyar területi integritásra egy másik üzleti terv keretén belül bizony magasról köptek és köpnek. Most viszont azokra is köp ugyanaz a hatalom, amelyik az USA üzleti tervének érdekében ma öngyilkosságra kötelezi az 1920-ban nekünk készséggel sírt ásókat is. S ahogy Trianonban, majd Párizsban intézték, hogy itt már soha ne lehessen nyugalom, ugyanazt az állapotot állították fel Koszovó határainak meghúzásával is.

Szerbiát először beugratták egy rettenetes háborúba, majd szétbombázták. A koszovói szerbek még jól tudják, mi játszódott le velünk Trianonban. Tudják, milyen élet az, amikor távoli döntés alapján egy népcsoportot minden döntési helyzetből kiszorítva kényszerítenek nyelvének, hagyományainak elhagyására. A szerbek, bosnyákok, albánok, horvátok annyi utálatos fizikai és lelki gyilkosságot követtek már el egymás ellen, hogy köztük hosszú ideig nem létezhet megbékélés – így kevés pénzből érvényesülhetnek a külföldi szakértők izzásban tartó igyekezetei. Ezért feszülnek ismét blokádok szerbek és albánok közt. Ezért nem fogadják el szerb falvakban az albán kompetenciát. Ezért nem hajlandók albán rendszámmal autózni, s bojkottálják a 4–96 százalékos települések helyhatósági választásait. Azt állítván így, hogy az ő Trianonjuk nincs is.

Szerbia, Koszovó és az egész Balkán újra csőre van töltve. És később akármilyen jó is lehet egy film, jobban tesszük, ha életünket rendezzük és éljük emberivé, jóvá. Ki kell mondanunk és politikai magatartásunkat így kell alakítanunk: ma az USA-ban, az EU-ban, az NGO-világban a sztálini értelemben vett fasizmus van.

Kapcsolódó cikkünk