Bocsánatkérés – Igazságügy

Modern világunkban meglehetősen különbözőképpen értelmezik a bűn és a büntetés (bűn és bűnhődés) fogalmát.

Mindenesetre eltérően fogják fel a politikusok világában, másképpen az átlagemberében, és ugyancsak másként a szakképzett jogászok körében.

A politikai és egyéb gaztetteket (ami főleg balliberális sajátosság) nem követi komoly és arányos büntetés, viszont mindkét oldal hangsúlyozza azt a meglehetősen álságos érvet, hogy majd a választások fogják beárazni az eltelt négy év működését. Ha ez olyan jó irány, akkor miért nem alkalmazható a polgári életben is?

A jobboldali politikusok részéről mást sem hallunk, mint a demokráciára való hivatkozást és legfőbb dörgedelemként azt a mindennapos felszólítást, hogy kérjenek bocsánatot a baloldali elkövetők. Az egyetlen helyes magatartás a jóvátétel lenne, de nem többéves huzavona és jogi csűrcsavar után, amit a balliberális politikusoktól (mivel ők vannak vitathatatlan többségben bűnelkövetésben) meg kellene követelni. Ha egy nemzet a fentiekre nem talál megnyugtató és igazságos megoldást, akkor állampolgáraitól is csak annyit követeljen, amennyit politikusaitól képes megkövetelni! Máskülönben felborul az ingatag lábakon álló rend. Tetézi a bajt, hogy az EU bürokratáitól sem remélhetünk igazságos hozzáállást egyetlen lényegi kérdésben sem.

Egyébként a balliberálisok bocsánatkérése úgysem lenne őszinte, még ha olykor el is hangzana, olyan mértéket öltött a hazudozásuk, színjátszásuk (egyéb bűnökről nem is beszélve), hogy tisztességes ember soha nem hinné el. Bűn és büntetés összetartozik, amit nem lehet feloldani egy-egy mondvacsinált bocsánatkéréssel. Ugyan kitől? És mennyit érne az? Vaskos anyagi és politikai bűnökért tőlünk senki ne kérjen bocsánatot, mert annak értékével pontosan tisztában vagyunk.