Csökkenthető az óraszám! 2. – Bencsik Gábor cikkéhez

Tanórák címmel rövid írás jelent meg a Demokrata 51–52. számában, amely azzal foglalkozott, hogy a jelenlegi heti tanóraszám mekkora terhet ró a diákságra. (A témához érkezett már hozzászólás Hajdu Endre tollából, ez évi 3. számunkban közöltük.) A cikk végső következtetésként azt az egyszerű konklúziót szűri le, hogy az egyes tantárgyakat kisebb óraszámban kellene oktatni. De akkor melyiket vágják meg? – ezen folyik már régóta a vita. Ennek kapcsán szeretném gondolataimat megosztani.

Mikor én 1953-ban elkezdtem az iskolát, kötelező volt a nyolcosztályos általános iskola. A négyosztályos alsó tagozatban megtanultuk az írást, a helyesírást, az olvasást és a számtan alapműveleteit. Előszedve a még meglévő harmadikos ellenőrző könyvemet, a következő tantárgyak voltak a heti 4×4+2×5 órában: számtan, beszélgetés, olvasás, ének, nyelvtan, írás, rajz, fogalmazás, testnevelés, kézimunka. A felső tagozatban már a szaktantárgyakkal ismerkedtünk: élettelen természet, földrajz, mértan, magyar irodalom, magyar nyelvtan, fizika, torna, rajz, állattan, növénytan, kémia, történelem, számtan, orosz nyelv, egészségtan. A hatodikos óraren­demben öt napon öt-öt óránk volt, és hétfőn hat. Emlékezetem szerint alapfokon minden tantárgyból megtanították a lényeget. A középiskola négy éve alatt a hasonló tantárgyakat újravettük, de lényegesen részletesebben.

Mivel akkor az információ beszerzése sokkal nehezebb volt, nem volt internet, azt tudtuk, ami a fejünkben volt. Most a keresőprogramoknak hála csak az összefüggések megtanulása a fő cél, a részletek könnyen előkereshetők. Ami számomra nagyon túlzott a mai tananyagban: a magyar nyelvtan már-már szaktudományi szintű megtanításának a forszírozása. Az anyanyelvet mindenki megtanulja beszélni hároméves koráig, az iskolában a helyesírást kell elsajátítani és a fogalmazás készséget – de ez már inkább irodalom. Jók a tankönyvek, de több film­anyagot kellene alkalmazni a természettudományok esetében. A diákokat be kell vonni egyes témák otthoni kidolgozására és lehetőséget adni annak prezentálására. Így tudunk kreatív, magabiztos, az életben helytálló fiúkat, lányokat nevelni.