Hirdetés

A Demokrata február 2-ai számában politikai hangvételű cikk jelent meg egy művészeti vitakérdésről: Jánossy György és Laczkovics László budavári épületéről, illetve annak lerombolása elleni tiltakozásról. (26–27. oldal, Harc Cicciolina szerelmi fészkéért)

Ízlésről ne vitatkozzunk – szól a régi bölcsesség. Főleg olyanok tartózkodjanak ettől, akik, mint a cikk szerzője, nem avatott szakértői az építőművészetnek. Építészek szerint a lerombolt épület a tömegével, vertikális tagolásával ezerszer jobban illett a gótizáló történelmi környezetbe, mint az oda szánt jellegtelen kis polgárház. Dicséretes vállalkozás a Vár-rekonstrukció, de itt most durván tévedtek az illetékesek. Ugyanazt a hibát követték el, mint a kommunisták: ideológiai indítékból romboltak. (Ráadásul közpénzt pazarolnak.)

A cikk a kommunista propagandára emlékeztető módon demagóg: válogatás nélkül leszólja, sértegeti, ellenzéki bugyorba tölti a ház védelmezőit, miközben voltak, vannak köztük konzervatív jobboldaliak is. Úgy viselkednek, mint Márki-Zay a túloldalon; remélem, nem hasonló önsorsrontó hatással. A cikk demagóg módon gyalázza Jánossy György és tervezőtársa emlékét építőművészi és emberi minőségében egyaránt. Jánossy korántsem volt a rendszer kegyeltje, amit az is bizonyít, hogy a korhatár betöltésekor nyomban nyugdíjba küldték. Ezzel az erővel minden művészt, aki a kommunista időkben értéket alkotott, szemétdombra hajíthatnánk. (Kodályt, Illyést stb.)

Egy épület (és tervezője) nem tehet arról, hogy utóbb mire használják az épületet. A cikk – ugyancsak demagóg módon – azt sugallja, hogy a „Diplomata-házat” a hozzá fűződő rossz emlékek miatt is el kell takarítani. Ezzel az erővel például az Andrássy út 60. helyét sóval kellett volna behinteni, nem pedig múzeumot csinálni belőle.

Kapcsolódó cikkünk