Hirdetés

A magyarság a nyugati kereszténység felvételével részese lett a nyugati világ kultúrközösségének. A latin–germán népek szellemi irányzatai hosszabb-rövidebb idő után utat találtak a magyar földre. A népvándorlás óta egyedül a magyarságnak sikerült megőriznie identitását, nem jutott a hunok, avarok sorsára.

A mintegy másfél milliárd római katolikus nevében uralkodó pápák jelentős befolyással bírnak a világ sorsának alakulására.

Első királyunk, Szent István felismerte, hogy fennmaradásunk záloga a kereszténység felvétele. A Kárpát-medencében otthonra találó nemzetünket európai hatalommá tette. Azóta a magyar nemzetet szoros szálak fűzték a pápákhoz. Első királyunk a koronát II. Szilveszter pápától kérte és kapta, nem a császártól, elkerülve a hűbéri viszonyt.

A Balkán felől felnyomuló török ellen III. Calixtus pápa Kapisztrán János ferences szerzetest küldte, aki komoly segítséget adott Hunyadi Jánosnak a világraszóló nándorfehérvári győzelemhez (1456). Hunyadi Mátyást trónra lépésekor a pápa ekképpen üdvözölte: „Téged, mint Isten valamely küldöttjét, égi ajándékként kapott nemcsak Magyarország, hanem az egész keresztény világ.” A mohácsi vész előtt a pápa komoly erőfeszítéseket tett, hogy a nemzeteket mozgósítsa a növekvő iszlám veszéllyel szemben. A tragikus trianoni békediktátum után és 1956 során többször is megszólaltak védelmünkben a pápák.

Az elmúlt évtizedekben váltak rendszeressé a pápák külföldi látogató útjai. Szent II. János Pál lengyel pápa kétszer látogatta meg a „testvéri” magyar népet, hasonlóan Ferenc is, mindez egyedülálló.

Vajon mi késztette a pápákat ezen nemes gesztusokra? Bizonyára együttéreztek megpróbáltatásainkkal, szenvedéseinkkel, hősiességünkkel, amivel túléltük az agresszorokat.

„Nagyot alkotni, nemesen szenvedni (Facere magna et pati…) magyar tulajdonság” (XI. Piusz), olvasható a szegedi dóm oltár feletti feliratán. Csak remélni tudjuk, hogy a pápák rokonszenvének szép és nemes hagyománya folytatódik.

Kapcsolódó cikkünk