Hirdetés

Ettünk belőle vagy sem, megint elhullott a potyószilva, és ilyenkor, immár harminckettedik éve – a Tusványosra figyelünk. Kivéve azt, aki igazán pocsékolja életét, nem szed a nyár eleji faeperből, nem törődik a nyár közepi potyószilvával, és a bálványos–tusnádfürdői szellemi töltekezésből sem veszi ki részét, de a miniszterelnök évi beszédeiről kötelezőnek érzi böffenteni valamit. Hallottad, mit mondott? Semmit! Most sem, már harminckettedszerre semmit, csak magafényező locsogást. Semmit nem mondott, de bezzeg érzékenységeket sértett bőven, hiszen mindenki érzékenységére ügyelnünk kell, csak Magyarországéra nem, nekünk kicsinek kell lennünk.

Amúgy a semmivel foglalkoznak megint Tűzföldtől a japáni szigetekig és vissza. Olyanok ragozzák, tupírozzák ezt a semmit, a maguk ürességét, akik még a második lépést sem tudják. Orbán Viktor miniszterelnök úr 2030-ig lát előre, és idei beszédében elmondta, mit kell elérnünk ahhoz, hogy jövő ilyenkor már 2040-ig tervezhessünk. Ezért tud mindig újat mondani azoknak is, akik figyelik, tanulmányozzák politikai észjárását. Még szép, hiszen hosszú távú küzdő, magasra ívelőt rak, ahhoz pedig bőviben kell lennie olyan építőanyagnak, mely a világ szüntelen változása közben is szép rendben illeszkedik a helyére.

A másik oldalon a mindig mindenért fanyalgók, árnyékok, ellendrukkerek, akik dél­előtt még nem tudják, hogy délután mit kritizálnak majd. A nincs itt semmi látnivaló, minden csak a Fidesz (bocs: Orbán Viktor) hagymázas agyszüleménye origójától persze mindig eljutnak a mi jobban tudjuk csinálni virágba borulásáig. Nem mellesleg ők azok, kiknek mindig minden elporlad a kezükben, amit igazgatni kapnak. Három dologban konzekvensek: 1. Fedezet nélküli csillagászati összegeket osztani egymásnak, és elajándékozni a nemzet vagyonát, 2. árat, adót emelni, majd gigakölcsönöket felvenni, 3. hát ez van, elhedonizáltátok az ország aranytojást tojó tyúkját.

Orbán Viktor harminckétszer nem mondott semmit, mindig, minden évben az aktuális semmit mondja, csupa olyanokat, amikre akkor döbbennek rá az árnyékok, hogy (ők) semmik, mikor megfogalmazza, kimondja őket. Konkrét lépések, egymásra épülő feladatok és állomások felsorolásával még csak 2040-ig tervez, és elmondja az elért eredményeket is. Mi azzal tudunk segíteni, ha a következő választásokon nemhogy a mai összeégett neveket nem engedjük visszasompolyogni, hanem még azokat sem, akikről tudni, lerí, hogy ugyanezekké változnának. Aztán hogy Ildikó mit szól ehhez…

Kapcsolódó cikkünk