Hirdetés

A Mandiner írta november 21-én, hogy Davor Štern korábbi horvát gazdasági miniszter és energetikai szakértő úgy nyilatkozott, hogy az orosz–ukrán háború lezárása azért is érinti majd a horvátokat, mert Magyarország és Szerbia továbbra is igényt tart Horvátország bizonyos területeire.

Nem ismerem a szerb álláspontot, de a magyar kormány korábban számtalan alkalommal leszögezte, hogy tiszteletben tartja szomszédai területi integritását. Magyar vonatkozásban a történelmi előzményekből kiindulva feltételezhető, hogy a baranyai háromszög vagy a Muraköz lebeghetett a volt horvát miniszter szeme előtt. Ilyen összefüggésben megemlíthető, hogy az 1868-as magyar–horvát kiegyezéskor Fiume (ma Rijeka) adriai-tengeri kikötővárosért cserébe Magyarország örök időkre lemondott a Szlavóniában fekvő Szerém, Verőce és Pozsega vármegyékről Horvátország javára. Így a „belső államhatár” horvát társországa felé a Duna és a Dráva folyók mentén húzódott. Különleges helyzet volt akkor: Fiume kikötőváros és kerülete (corpus separatum) közvetlenül Magyarországhoz tartozott, de az azt három oldalról patkóba fogó, Ogulin székhelyű Modrus-Fiume vármegye Horvátország része volt. A baranyai háromszöget és a Muraközt Magyarországtól Trianonban vették el. 1941–1944 között mindkét terület újra Magyarországhoz tartozott. Fiume, az egykori „magyar Kalinyingrád” az első világháború után Olaszországhoz, a második után pedig Jugoszláviához került. Kevés az esélye annak, hogy az 1991-től független Horvátországot a közeljövőben területi veszteség érje, de területi gyarapodásának van, ha a szerbek, muzulmánok és horvátok nem akarnak együtt maradni és felosztják vagy szétesik Bosznia–Hercegovina.

Kapcsolódó cikkünk