Hirdetés

Minden közösségben kialakulnak szimpátiák és ellenérzések. Gyermekek halmazában mindig adódik valaki, akit a többiek piszkálnak valamiért. Mert rágja a körmét, mert dagadt. Nemrég egy dagadt gyereket addig rugdostak, ütöttek, verték táskáikkal a többiek, míg öngyilkos nem lett. Pedig a felelős felnőttek tudásával könnyen feloldható lenne a probléma.

Ma ellenkező irányultságú erőket látunk minden területen. A helyes meder kijelölése helyett parttalanná tenni mindent. Márpedig a világba belenövő gyermeknek helyes minta kell. Ha a minta rossz, a rosszat veszi át. Divatot csinálni, ránevelni sok-sok mindenre rá lehet egy gyereket; ha ezt tagadjuk, egyben tagadjuk az oktatás-nevelés-mintaadás törvényeit. Fradistának, vegetáriusnak, vaskos hernyót boldogan evőnek sem születésekor sír föl a gyermek.

Egy kitűnő öregotthonban egy nap felakasztott lakót találtak. Idegenkezűség kizárva. Nem egy esetben ismétlődött meg ugyanaz, míg szakértőt nem hívtak, aki végignézett mindent, majd utolsóként megkérdezte: hol szokták elkövetni az öngyilkosságokat? Elvezették az alagsorban lévő erős kampósszöghöz. Húzzák ki azt onnan, mondta, és megszűnt az öngyilkossági hullám. Mai világunk „szakértő” erői épp fordítva teszik. Igyekeznek televerni életünket kampósszögekkel, netán késeket és gondosan csőre töltött tűzfegyvereket is készítenek az iskolapadokba. Háborúkat gyújtanak Jugoszláviától Közel-, Távol-Keleten át Európában és mindenhol, ahol a még járni, beszélni se tudó gyerek megtapasztalhatja, milyen olcsó az emberi élet. Mára a gondosan előkészített, kinevelt háborúskodás önjáróvá vált, elég némi gyúanyag hozzá, mint Ukrajnában, a Vörös-tengernél. Ma már tudományosan kidolgozott, katalogizált véleménymegosztó készletek állnak készen a „közhangulat” alakításához. A valaha szépre, jóra nevelő irodalom, színház, film, zene kidobva, helyette pörgős, harsány, maga- és másságmutogatós szenny árad.

Innen nézve két tizenéves, a nagy közösben lötyögő gyerek virtuális gyökerű, ám valós tragédiájú összekülönbözése talán szót sem érdemel, de egy dologban mégis: lám, már van, amiben a mindig egzotikusan, ezért idegesítőn különböző magyar közelít a nevezhetetlenhez. A káosz valódi értéket nem kínáló közöséhez.

Korábban írtuk