Hirdetés

Már 2018-ban is déjá vu érzésem volt, amikor miniszterelnöknek jelölték Karácsonyt. A „baloldalon” nincs egyetlen erre alkalmas vezető sem, és ezzel ők is tisztában vannak. Maradnak a pártonkívüliek (a félszázalékos Párbeszéd nem párt), közülük keresnek ha nem is alkalmas, de leg­alább a választáson eladható jelöltet. Magas, jó megjelenésű, kellemes modorú – ez a recept egyszer már bejött Medgyessyvel. (Érdekes, ő is Orbán méretével viccelődött.) Ne felejtsük el, hogy a választók jelentős részét nem annyira az ideológiák befolyásolják, nem is a statisztikák, hiszen azokat mindenki a maga szempontjából magyarázza, hanem jórészt a jelöltek megjelenése, fellépése: vagyis szimpátia alapján is dönt. Karácsonnyal nem az a legnagyobb baj, hogy nem beszél idegen nyelvet. Ha ezzel sokat foglalkozunk, a felületes szemlélő megvonja majd a vállát: hát ha ez a legnagyobb hibája, adjanak mellé tolmácsot. Azt se veszi észre, hogy a világon semmihez nem ért a szövegelésen kívül. (Ezért volt Gyurcsány beszédírója.) A legnagyobb hibája, hogy gyenge, karizma nélküli ember, akiben még az a minimális vezetői határozottság sincs meg, ami az autó­vezetéshez kell. De éppen ezért szimpatikus azoknak, akikben félelmet kelt Orbán ereje! A mögötte állók pedig őszintén drukkolnak neki, hiszen minden „kiskirály” gyenge uralkodóról álmodott, őket soha nem az ország sorsa érdekelte. (A keménykezű Hunyadi Mátyás halála után is fellélegeztek az „urak”, aztán meg nem akadt, aki megállíthatta volna az iszlám inváziót, és 36 év múlva jött Mohács.) Nekünk viszont olyan vezetőre van szükségünk, aki meg akarja és meg is tudja védeni az ország és a magyarság érdekeit!

Erre kellene felhívni a tisztelt választók figyelmét, mielőtt belevinnék az országot egy nagy pofonba.

Korábban írtuk