Hirdetés

Mostanában elég gyakran olvashatunk a magyarországi németek kitelepítéséről. Jómagam is mindenkit sajnálok, akit durván kitépnek szülőhelyéről és idegen, sokszor ellenséges környezetben kényszerítenek letelepedni. A magyarországi németek zöme is erre a sorsa jutott. Amint tudjuk, ezek a népek több lépcsőben települtek be hazánkba. Erdélyben a szászok zárt közösségekben éltek, városokat építettek és kiváltságaikat a XIX. századig megtartották. Az úgynevezett svábok is szorgalmasak, összetartók voltak, szépen gyarapodtak.

Hitler uralomra jutásával hirtelen megváltozott minden. Német propagandisták, szervezők árasztották el a sváblakta területeket. Sokakban ébresztették fel a német szuperioritás öntudatát. Ezzel aztán elszabadult a pokol.

A magyar kormányra mind nagyobb és nagyobb nyomást gyakorolt Hitler a „népi németek”, azaz a Volksbund szervezet érdekében is. Az öregebb generáció ragaszkodott magyarságához, de a fiatalok nagy része vadul lelkesedett Hitlerékért. Sok német faluban tettlegességre is sor került a nemzethű svábok és a német elkötelezettek között. A „baráti” német kormány kényszerítette a magyar vezetőséget, hogy engedje meg a német katonaköteles fiataloknak az SS-be lépését. Ekkor történt a legnagyobb törés a sváb társadalomban. Ugyanis a fiatalok többsége boldogan és büszkén az SS-be vonult be. Akik pedig a honvédséget választották, a legnagyobb megvetésben és gyűlöletben éltek.

Abban az időben ismertem meg egyik szomszédunkat. Süttő Jánosnak hívták, de már az ismeretségünk elején közölte velem, hogy a Volksbund tagja, és amint végez a Műegyetemen, visszaveszi családja német nevét, és elmegy az SS-be. Sokat dicsekedett és sokat kifecsegett. Elmondta szépen, hogy a háború után itt csak egy magyarnak kinéző helytartó kormány lesz. Közölte azt is, hogy a Krisztina körúton, a Karácsony-palota helyén folyó építkezés lesz a Gauleiter székhelye. Igaz, később úgy mondták, hogy a birodalmi iskola épül ott. Nem tudom, melyik változat az igazi.

’48 után igen sok helyen a volksbundisták maradtak, a magyarságukhoz hű ártatlanokat kitelepítették. A kitelepítettek között nagyon sokan bár német állampolgárok lettek, halálukig magyarnak érezték és vallották magukat. Együttérzésünket, szánalmunkat fejezzük ki hűséges honfitársaink iránt, akár a frontok és haláltáborok, gulágok, légitámadások poklában pusztultak el vagy sérültek meg, akár máshol, gondoljunk a szolyvai ezrekre, a bácskai negyvenezerre, Pozsonyligetfalu kilencven leventéjére, a Duna-delta zöld poklában kínhalált holtakra.

Korábban írtuk