Hirdetés

A „négy (nagy) szépség” négy, szépségéről nevezetes kínai nőre utal. Négy különböző dinasztia idején éltek, és tetteikkel hatással voltak a kínai történelemre. Hárman közülük királyságokat döntöttek romba, életük pedig tragédiával végződött.

Miután 1949. október elsején Mao Ce-tung Pekingben kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, a népi Kínát „négy társadalmi osztály” építette: munkások, parasztok, kispolgárok (értelmiségiek) és hazafias kapitalisták (szemben a komprádor burzsoáziával). Kína zászlajának bal felső sarkában a nagy csillag a Kínai Kommunista Pártot, a négy kisebb pedig a négy társadalmi osztályt jelképezi.

1955-ben Peng Tö-huaj marsall, honvédelmi miniszer meghirdette hadseregreformját, amit akkor „négy nagy rendszernek” neveztek: rendfokozatok, illetmények, kitüntetések és a sorozási rendszer egységesítése.

A Kína gyors ütemű gazdasági-társadalmi felzárkózását célzó, de katasztrofális következményekkel járó Nagy Ugrás éveiben (1958–1961) országos kampányt folytattak a „négy kártevő”, a verebek, patkányok, legyek és szúnyogok kiirtására. A verebeket „ugrás közben” rehabilitálták, és a „négyes fogat” a poloskákkal egészült ki.

A kegyetlen kulturális forradalom (1966–1976) a „négy régi” (régi gondolkodásmód, régi kultúra, régi szokások, a régi erkölcs) ellen indult. A fenti fekete évtized alatt a terror fő irányítói a „négyek bandája” volt: Csiang Csing, az egykori színésznő, Csang Csun-csiao, Vang Hung-ven és Jao Ven-jüan voltak.

Nem sokkal 1976. január 8-án bekövetkezett halála előtt Csou En-laj miniszterelnök meghirdette a „négy modernizáció” programját: mezőgazdaság, ipar, tudomány-technika, hadsereg.

Az 1982-es (Teng Hsziao-ping-féle) kínai alkotmány „négy alapelvet” említ: a szocializmushoz való ragaszkodás elve; a népi demokratikus diktatúra fenntartásának elve; a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe megőrzésének elve; a marxizmus–leninizmus és a Mao Ce-tung-i eszmék követésének elve.

Felvetődik a kérdés: a fenti „négyeknek” van-e valami alapjuk, gyökerük a kínai társadalomban, történelemben, a kínai hagyományokban, vagy véletlenszerűen alakultak így az elnevezések? Erre csak sinológusok, Kína-kutatók tudnának válaszolni.

Kapcsolódó cikkünk