Hirdetés

A hatvanas években felejthetetlen nyarakat töltöttem egy szép falucskában, Ozmánbükben nagyszüleimnél. Később az ozmánbüki hegyen évekig tartottunk unokatestvérekkel találkozókat. Apámék nyolcan voltak testvérek. Gyakran hallottam tőlük emlegetni a föld szeretetét. A szántóföldét, a legelőét, az erdőét, szőlőültetvényekét, az állatokét. Ezek jelentették nekik az Életet.

Soha nem heverték ki az ötvenes éveket, amikor a hatalom elvette tőlük a több mint ötven hold földjüket és az állataikat is. De ez sem volt elég Rákosiéknak, még jól meg is alázták őket. Nemrég találtam meg szüleim hagyatékában egy kb. hetvenéves újságot, amiben róluk írtak. „Az ozmánbüki kulákok a termelőszövet vámszedői.” Az akkori megyei lapok tollforgatója, Gaál Piroska „méltatta” nagyszüleimet. Akik szememben nem kulákok voltak, hanem földjüket szerető, szorgalmas, jól gazdálkodó emberek. Tisztelet jár nekik.

Korábban írtuk