Hirdetés

Nem barlangi, mélytengeri utazásról szólnék. Annyiféle-fajta lefelé létezik, és világunk egy része igencsak robog lefelé a normálistól. Vannak nézetek például, melyek szerint semmi szükség politikai pártokra, mert egyrészt ballasztok az ország nyakán, másrészt a korrupció melegágyai. Ha nem kellenek, akkor a jelen parlamenti rendszer sem, majd egy arra hivatott vezér viszi az ország dolgait.

Igaz, némi külső ösztönzésre és segítséggel, valami hasonlóval próbálkoznak most Szíriában, ami sokáig a vallások, szokások Aranyvölgye volt, de mára, érdekes, sokan fulladoztak benne. A sok fulladás gépfegyverek és bombák crescendójában csúcsosodott, most már mindenki, kinek maradt teste hozzá, szabadon lélegezhet. Északon a törökök tankolnak maguknak szabad levegőt, délen Izrael osztályoz: mi maradhat, mi nem. A Golán-fennsík semmiképp se, az Izrael fuldoklását okozná. A többi részen különböző fegyveres csoportok élik egymással szembeni mókás szabadságukat. Egyelőre a keresztény templomokban tilos harangozni, de a vidám, ózondússá szabadult levegő már uralkodó állapot – különböző mintái tanulmányozhatók Líbiában, Irakban, Afganisztánban stb.

Itthon is erős igény és igyekezet látszik erre a szép, szabad életre, vezér is van már, ő lehet a megfelelő egyén, mert csak ő van, párt nincs hozzá. Minőségi áru: képtelen volt annyira lesüllyedni, hogy a Fidelitas tagja legyen, így azonnal ott is hagyta, mikor rájött, hogy pénz van ugyan dögivel, de onnét se tud feljebb lépni, hogy mindenhol felismerjék és összesúgjanak a háta mögött. Mázlija lett: meglátták, felemelték, sztárt fújtak belőle, de azóta csúszik, egyre lejjebb csúszik. Rajt van a lejtőn, Pankota felé ereszkedik, belőle lesz a mi Pankotai Péterünk ott lent, az árnyas ligetben, ahol a Sajátos Nevelési Igényűek: Blanka, Lili… Remélem, Török Gábor és Somogyi Zoltán épp oda tart, hogy a hónuk alá nyúljon. Az ő jelenlétük kihagyhatatlan, ha meg kell emelni valami politikai képlet koporsóját, míg kihúzzák alóla a pallókat.

Korábban írtuk