Hirdetés

Egyetemisták. Fiatal, nyughatatlan vér egy tömegben, szervezetten egymásra hevítve, és mióta a 2×2 tudományával kinőttek Isten markából, nagy dolgokra hivatottnak érzik magukat.

Ha egy professzor elmagyarázza nekik, hogy az egyenes görbült, először mély levegőt véve döbbennek meg, két nap múltán ők magyarázzák, a harmadikban professzorukat kritizálják. Végiggyötrődve a diplomaszerző éveket, talán mérnök lesz egyikük-másikukból, ki vagonszerelvény mennyiségű acélból és betonból lógat lenge eső- és napvédő tetőt egy pályaudvar bejárata fölé. Majd az építés során más mérnökök egyszerűsítenek, ócsítanak. A lenge tető leszakadt, jöhetnek az egyetemisták falkába terelt igazságosztói. Van, aki megmondja nekik, miért kell tüntetni, van, aki pénzeli a megmozdulásokat; egyenesen az államelnök leváltására állítják hadrendbe magukat: most bele lehet rúgni valaki öregebbe, aki nem az ő nyelvükön beszél és úgy viselkedik, mintha tudná a világot. Pedig a világot ők, a diákok tudják, erről a meggyőződésükről sok keserves év múltán, ritkuló hajjal, nyilalló derékkal mondanak csak le, mikor berúgja az ajtót a döbbenet: mennyire becsaptak minket! Ma még: nap nap utáni tüntetésekkel menni az élet sűrűjébe. Lehet, le kell mondani Vučić elnöknek, helyükbe mások jönnek, és a magyar megint utálni való lesz Szerbiában; migránsokat inkább kerítésünk felé terelnek… Az új szerb kormány lehetetlenné teszi a Török Áramlatot és éltanulóvá válik Brüsszelben. Ha az a rohadt előtető le nem szakad, másik ürügy akad. Az egyetemisták meg készen állnak. Hol arra, hol erre, de mindig a kellő irányba fordítva.

Kapcsolódó cikkünk