Hirdetés

Ketten vagyunk most, Demszky meg én. / Demszky mint kép szobám falán.

Lenin most még a vagonban utazik, kitömve nyugati pénzzel és gondos őrizet alatt, mert szerte Nyugat-Európában elfogatási parancs van érvényben ellene. Szerencsésen meg fog érkezni Szentpétervárra, és le is mészároltatja a szerencsétlen cári családot, majd sok-sok otthon falára kúszik föl képként. Nálunk nagyjából akkor lóg egymás mellett Kossuth és Ferenc Jóska. Nem sokra rá valami bölcs, nemzetek fölötti döntés alapján jóval kevesebb otthonunk lesz – igaz, falainkkal együtt elviszik a képeket is maradék szobáinkból is. 1948 után az egybepréselt délieknek Tito marsall, nekünk húsz évvel később a maoista vérbarom Demszky jut, hogy az akkori hazug képét nézegesse szobája falán a ma hazugává nőtt budai hegyvidéki pixisgyerek.

A mi legújabb módi Leninünk maga zárja magára a vagon ajtaját, nehogy a huzat kiszippantsa gondolataiból nagyon nehezen gyűjtögetett magvait. A rázárt vagon és a nyugati pénz már megvan. A bolsevik (többségnek becézett elenyésző kisebbség) sapkadobáló maroknyisága is. Olykor-olykor nagy önfegyelmezéssel az objektívnak mondható személyiségmáz is, de a határozott pökhendiség mindig: álljanak le a villamosok, mert addig nem kezdem meg az ünnepi beszédem! Én mondom meg, kivel mikor miről és hol tartok nyilvános televíziós vitát!

Hogy aztán lesz-e belőle kép egy alkalmas szoba falán? Ahhoz előbb meg kell maradniuk a szobáknak és azok falainak. Ha igazi Lenint csinálnak belőle a nyugati pénzek, nem maradnak sem otthonok, sem falak. Képével pedig futhat a kajla szél szerte és tova.

Korábban írtuk