Hirdetés

Már 70 éves vagy, és 1956, négyéves korod óta Nyugat-Európában élsz, így minden lehetőséged megvolt a világlátásra, hivatásválasztásra, nyelvtanulásra és amit csak a szabad demokráciák kínálnak. Mindeközben itthon aki véleményt mondott, börtönbe csukták, diplomás vagy arisztokrata szülők gyerekei nem mehettek egyetemre.

Valamit azonban nem vettél észre, és mások sem Nyugat-Európában: 1968-ban letették az alapkövét egy későbbi gyarmatosításnak. A világháború két győztes nagyhatalma megegyezett a hatalom megosztásában és abban, hogy nem szólnak bele egymás dolgába. Így jöhettek-mehettek szabadon nálunk ’56-ban az orosz–ukrán tankok. Ne hasonlítsd össze az akkori amerikai „segítséget” azzal, amit ma Ukrajna kap: ilyen kis országból nem lehet akkora hasznot húzni, mint a világ egyik fő gabonatermelőjéből.

Azóta eltelt pár évtized, mialatt Amerika sok országból próbált hasznot húzni. Miután kifosztotta, magukra hagyta őket. Majd új területet nézett ki magának: Európát. 1968-ban elkezdte meghódítását egy fiataloknak szóló ideológiával. Amit azóta az EU gyanakvás nélkül tett magáévá, így fő műhelye lett a kontinens fokozatos jogfosztásának.

A megdermedt szovjet birodalom új stratégiát választott: a kommunista országok vezetői Moszkvába küldték gyermekeiket, és „a szocializmus építésének új szakaszába” kezdtek. E jómódú fiatal diplomások itthon amerikai kapcsolataikat kihasználva megalakították az SZDSZ-t. Az úgynevezett rendszerváltás után ment minden, ahogy eltervezték. A megszokott módon a közös (értsd: mások által gyűjtött) vagyont privatizálták és zsebre tették. Mire a választók elhitték, hogy ezúttal tényleg választhatnak, gyáraink, földjeink jó része megszűnt hazainak lenni. A demokrácia szerencséjére e korrupt, ellendrukker csoport mára szellemi képességeit elvesztette.

Korunkban kétfelé válik a nyugati társadalom. Azoknak az országoknak a polgáraira, amelyek gyarmatosítók voltak és azokra, amelyeket gyarmatosítottak. A gyarmatosítók úgymond a kultúrát terjesztik, és jót tesznek a buta országokkal. Csakhogy fogalmuk sincs, hogy alattvalóik mit szeretnének. A gyarmatosító országok polgárai nem ismerik az elnyomotti szerepet, míg a gyarmatosítottak személyes tapasztalatból utasítják el az egészet.

Jobb, ha nem hisszük el, hogy egyes berendezkedések mindenestül jók, mások pedig rosszak.

Korábban írtuk