Összenő

… ami összetartozik. Időben kell elkezdeni a kampányt a választás sikerének érdekében. Jól tudják ezt a komm-szocik, és bár 2010 még messze van, de már ömlik a sok hazug reklám a postaládákba, harsog a szolgamédia. El akarják hitetni, milyen jó is lesz 2010 után, mennyire megérte, hogy most, az utóbbi négy évben minden közvagyont elherdáltak, hogy az egészségügy feldúlása, tönkretétele mennyire hasznos a társadalomnak, hiszen sokan veszítették életüket a rossz ellátás miatt, de így legalább közeledünk a böszme által elképzelt hatmilliós magyar lélekszám felé. Az is nagyon jó, hogy sok értékes ember, orvosok és vállalkozók elhagyták hazánkat, hiszen Gyurcsány mutatta meg a kivezető utat. Elképzelése szerint mindezt meg fogja neki köszönni a magyar nép. De rásegít a komm-szocik reménybeli győzelmére a Centrum és a Szociáldemokrata Párt is. Már megegyeztek egymással és a kormánypárttal is. Van még egy segítő párt, amelynek elnökasszonya kalap helyett fején csörgősipkával lavíroz és időnként kinyilatkozza, hogy sem Orbán Viktort, sem Gyurcsányt nem segíti hatalomra. Hát akkor kit? Kapolyit? Mert összenő, ami összetartozik. Egyben bízom, mint olyan sokan, hogy a magyarok között most már több a világosan látó, hiszen elhangzott egy beszéd 2006-ban, melyből megtudhattuk, hogy végighazudták az utóbbi másfél-két évet a győzelem érdekében. Most sincs ez másképp. Akkor még lehetett a Veres Janinak teszetoszáskodni, de erre a jövőben már nem lesz mód, nincs miből, padlóra vitték az országot. Sürgősen talpra kell állítani, de azt csak akkor lehet, ha ezeket már félreállítottuk.

Czető Lászlóné, Budapest

Aki másnak…

…vermet ás… ismerjük a mondást és mély igazságtartalma most beigazolódott. Mert hát – valljuk be – bár nem érdemtelenül, de nagyon is elítélendő módon Horn Gábor politikus és Orosz József újságíró kapott néhány pofont a homoszexuálisok felvonulásán. Komoly verésről persze szó sem lehet, hiszen – sajnos – láttuk, milyen is az, akár Szász Károly, akár Révész Máriusz esetében. Ettől persze a nézeteltéréseinket nem pofonnal kell elrendezni, viszont Gulyás József SZDSZ-es főokosnak sem szabadna azt mondania, hogy Révész Máriusz esete más. Még akkor sem, ha egyébként – bár Gyulyás úr nyilván nem úgy értette – tényleg más, hiszen a magyar országgyűlés egyik képviselőjét a magyar rendőrség tagjai verték meg, ami világbotrány, viszont Horn Gábort és Orosz Józsefet felheccelt hőzöngők, akik a magyar törvények szerint büntetést érdemelnének, csak hát a hatalmát bármi áron megtartani akaró kormányfőnek úgy kellenek ezek a botrányok, mint egy falat kenyér. A történtekről még csak ennyit: Horn Gábor legalább nem hisztériázott, viszont Orosz József sajtótájékoztatót hívott össze, ahol Révész Máriusz bántalmazását gúnyos kacarászással fogadó médiaguruk is megjelentek, és aggódó arcukról lerítt, hogy nem is értik, hogy éppen most eszik meg, amit főztek.

Juhász Margit, Miskolc

Fizetési határidő

A média elhintette, hogy garázda elemek a nyugdíjasokat át akarják verni, ezért a júliusi nyugdíjak kifizetése, kizárólag csak a nyugdíjasok érdekében 2-3 napot is késhet, amiért a kormány elnézést kér. Sok „kacsát” hallottam már, ezért most sem vagyok meglepődve, sőt, inkább galád gondolataim támadtak. Sebők Csilla (KSH) adatai szerint 2007-ben 3 024 900 nyugdíjas volt Magyarországon, havi átlag 76 293 Ft nyugdíjjal. (Az utóbbi számban kételkedem.) Ha jól tudom, a jegybanki kamat most 8,5%, ezért ezzel számoltam. A kérdésem a pénzügyminiszterünkhöz az, hogy a bármilyen (mondjuk kitalált) indokkal visszatartott nyugdíjaknak a kamatát – jó, jó, ez bakfitty, mondaná idegesen Veres János, hiszen pitiáner pénz az a 18 Ft/nyugdíjas/nap –, ami csaknem 54,5 (!) millió forint naponta, kifizetik-e utólag a nyugdíjasoknak, vagy a suska más célra és mások zsebében fog landolni? Csak emlékeztetőül, Veres úr! A szentesi helikopteres mentőállomás építéséhez is cirka ennyi pénz hiányzott, mert a maradék 30 milliót az ott élő nép kínjában már összeguberálta, de a megvalósítását pénzhiányra való hivatkozással a kormányunk két éve nem volt képes finanszírozni. No de mi ehhez képest pár napra visszatartani a nyugdíjakat, vagy hónapokra az áfa visszafizetését?

Kónya Béla, Budapest

Bűvészinas

Egy elsőfilmes és persze díjazott magyar rendező beszél a rádióban egy bérgyilkosról készített modern filmjéről. Minthogy a világ filmgyártása annyira híján van a bérgyilkosokról szóló filmeknek, hogy naponta csak egyet-kettőt lehet látni a tévében, s minthogy nem szabad lemaradni, hát íme a magyar változat. No, persze nem parlagi piff-puffot kapunk, hanem természetesen művészfilmet. Megideologizálva a dolgot. Szó szerint nem emlékszem már, mit bűvészkedett össze a szavakkal a szerző (bár az emeregy rádióadó manapság nem is érdemel többet!), de egy mondatát megjegyeztem: „A halál éppen úgy az élet része, mint az élet.” Hát igen. Iskolába kéne járni, megtanulni gondolkodni, fogalmazni, nem ártana egy kis logika sem. S ha sikerült, akkor esetleg művészkedni. De nem mindenáron és minden áron.

K. J., Budapest

Tisztelt olvasók

Békésen szemlélődő, de korántsem megalkuvóan gondolkodó olvasónk és szerzőnk volt id. Miskolci Ferenc. Sűrűn szerepelt ebben a rovatban, sokszor mások (de a nem annyira pallérozott gondolkodásúak) rovására is. Családjának őszinte részvétünket tolmácsoljuk, olvasóinkat pedig azzal vigasztaljuk, hogy az elkövetkező számainkban még megjelentetünk néhány írását. Mert a levelei hiányozni fognak. Újra eggyel kevesebben vannak azok, akik segítenek nekünk FELHÚZNI A REDŐNYÖKET.

A Lev. rovat szerkesztője

Föl kéne húzni

a redőnyöket! Mert más nem lehet az oka a tartós sötétségnek. Tapasztaljuk, még a homályban, sötétben is megvan kinek-kinek a magához való esze, hát még, ha látna is! Hogy mennyire így van, jó példa rá a mostanság médiagumicsonttá lett 11 éves „kismama”. Döngenek a stábok, mint a legyek, mert van egy kis csámcsognivaló. (Jobb ha ezt bámulod, hülye gyerek, föltesszük neked ezzel a szemellenzőt, hogy ne vedd észre, hogy valaki kotorászik a zsebedben.) A roma kismama roma mamája, a nagyi csak úgy engedi a stábot bekukkantani hozzájuk, ha leperkálnak neki 50-70 ezret. Ugyanez a nagyi, amikor itt az ideje, a voksát ugyanígy hasznosítja, pedig ő sötétségben élő, szegény, iskolázatlan, sorsverte roma. Nem egy kikupálódott „paraszt”, hanem egy agyonszegregált, a bőrszíne miatt (de csakis azért!) számkivetett pária. És lám, mégis megvan a magához való esze. Placcra vág ő gyereket, unokát, hazát, bármit, ha kap érte egy kis pénzt. Nos a választásainknak (is) ez az egyik pudvája. Akiknek semmi se szent, azoknak a voksa is annyit ér, mint a rendeseké. Ez nem éppen a legjobb tünemény. Nem kéne rostálni? Vagy legalább valahogy a redőnyöket fölhúzni, hogy világosabb legyen!

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Tótágas

Nézegetem a magyarországi televíziókban a híradókat. Mindenhol egyöntetű a mé dia dorong a buzik ellen tüntetők fején. Orosz Józef(ina), Vágó István(ka) és egyéb „magyar médiaszemélyiségek” arról sajtótájékoztattak, hogy a másságellenesek veszélyeztetik Magyarországon a demokráciát, bár azt nyíltan nem tették hozzá, hogy a buzidemokráciát. Az „USA-nkában” (ahol az egy főre eső buzik aránya jóval magasabb az átlagnál) nagy társadalmi színjátékot produkáltak a másságosok az 1970-es években. Az amerikai politikum (nem a szakma!) berezelt és utasította a szervilis szakmát, hogy sürgősen tüntessék el az egységes amerikai pszichiátriai tankönyvből (DIAGNOSTIC AND STATISTICAL MANUAL OF MENTAL DISORDERS, utólagos „javított” kiadásaiból) a homokosokat mint pszichiátriai eseteket. Az elmebeteg amerikai pszichiátriai szakma politikai megrendelésre kivette a tankönyvből, az elmebetegek lajstromából a buzefinákat. Na már most, gondoljunk bele egyszerű magyar paraszti észjárással, és képzeljük el, hogy a skizofrének, a mono- és bipolárisok stb., (sokan vannak világszerte, de főleg Amerikában!) társadalmi megmozdulásuk révén beijesztik az analfabéta politikumot, és kiharcolják magukat a pszichiátriai tankönyvekből mint természetes demokratikus egyének. Szóval, ahogy a világ megy összevissza, nemsokára az eddigi elmebetegek fogják kezelni az eddigi normálisokat. Pszichiátriai zárt osztályra fog kerülni a sokgyerekes magyar anya és apa, mint ultrajobboldali szélsőséges, a nemzetében gondolkodó ember pedig mint abnormális elmeháborodott terrorista, és ezeket fogják gyógyítani a buzefinák, a pedofilok, a szado-mazók, a skizofrének, depressziósok és a gyengeelméjűek.

TO., Mikháza